Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Piro M. Péter: Az utolsó bizonyíték

 

– Nos, uraim, a peremfutó orsó feltalálóját idézve: „Nyerni, vagy nem nyelni? Az itt a kérdés!” – mosolygott kesernyésen Pistabá és a zsebeit ütögette.

– A válaszom egy határozott TALÁN! – közölte az ulti csapat betli-specialistája.

– Eh, szaktársak, hagyjuk az élcelődést! – ragadta vissza a szót az öreg. – Az a helyzet, hogy súlyosan hóvége van és be kell látnunk, hogy vagy ulti, vagy fröccs, hogy lefordítsam napjainkra a klasszikus Villám Sexpírt.

– Nos, ha így le vannak égve, miért nem játsszák gyufára, hamár így? – kérdezte a bájos, de az ultiban járatlan pultos csaj.

(Kelletlen, erőltetett köhögések, kínos félmosolyok a csapattagoktól.)

– Izé – indított az egyik. – Kedves Judit! A pénz nélkül játszott ulti, nos, az olyan, nos…

Puff!

Erre a dologra egyszerűen nincs hasonlat az Univerzumban! Vannak nagyon durva földi és más civilizációk által konstruált hasonlatok, metafórák, zaxurxytek, egészen döbbenetes fraktálgeometriai megközelítések, de erre…

 

– És, hm. Mi lenne, ha írnák? Mármint a pénzt? Úgy maradna a fröccsökre! – állt elő egy kompromisszummal a vöröske. – Van egy csomó üres blokkom, amit izé…, szóval üresek, felajánlom a nemes célra!

Itt jegyzem meg, hogy a hölgy rendkívül gyakorlatiasan közelítette Adam Smith klasszikus közgazdasági hipotézisét a „láthatatlan kézről”. Mármint hogy ha nem lesz a kezekben fröccs, akkor nem lesz jatt sem.

– Végülis úriemberek vagyunk – bólintott a rangidős –, fizetéskor egyenlítünk egymás között! Tehát! Kell még egy toll és jöhet a tálca fröccs! Jutka?

– Fröccs jön, a tollam nem. Ez egy NAV-ellenes szerencsetoll. Sajnálom.

 

Érezzük ebben a pillanatban, hogy nagy a baj! Hiába tapogatják sokadszorra is a zsebeiket, sehol semmi! A szerencsetoll az meg tabu, ezt a kártyások tökéletesen megértik. A kétségbeesés szinte elkerülhetetlen, de…

…de ekkor

szinte minden szem egyszerre szegeződik a legsötétebb sarokban szunyókáló csövesforma alakra.

– Khm! Lacika. Lacika! Ébredj már, Lacika!!!

– Jaj! Pisztabáci! Elgujult az eszem… – emeli kócos fejét a szólított.

– Tudom, Lacika, tudom! – sóhajt az öreg. – Kéne egy toll. Fontos.

– Ninc! Ninc toll!

– Lacika! Tudjuk, hogy van tollad, mert az összes bizbaszból azt barkácsolsz, hogy rásózd a gyanútlan egyénekre. Úgyhogy ne hadoválj! Add ide a legrosszabb tolladat és kapsz egy muskotályos bort, különben…

Lacika homályos tekintettel próbálja összerakni szivacsos fejében a dolgokat, aztán megadóan kotorászik a zsebében. Végül előhúz egy egészen furcsa valamit.

– Tesszék. Szedtem. Valahol. Beleraktam tollbelet.

Átveszik. Megforgatják.

– Mi a szent sz.r ez?

– Úgy látom valami törött madárcsont…

– Nem büdös?

– Nem. Tök réginek néz ki, a toll meg fog benne.

– Okés, szaktársak! Ezzel írunk, egészségünkre! – zárta le a témát Pistabá. – Az első ász oszt!

Hosszú menet volt, valahogy mégiscsak bátrabbak a bemondások, ha nem készpénz a veszteség.

Aztán vége lett, elszállingóztak, éjféltájt csak Jutka mosogatott és mosolyogva számolta a jattot. („Hóvége, mi?”) Befejezte, az öreg Grubemájer meg kidörmögött neki a kisszobából, hogy menjen csak, majd ő zár.

Jutka ment is, csak az irányfény maradt.

Meg az asztalon a pakli kártya és az a furcsa toll. Ami így, a sötétben, mintha foszforeszkálni kezdett volna. De nem zölden, hanem…, hanem…

 

Eh, megint a hasonlatok problémája! Szóval az van, hogy általában a fény hét színben szokott kinézni, ha nagyon ki akar nézni. (Lásd: szivárvány.) Itt viszont határozottan és keményen több lett. Nem tolakodóan, de határozottan. Ez fel is tűnik a kocsma tulajának, beballag a vendégtérbe és döbbenten megáll az asztal előtt. (Mivel csak árnyékszerűen látjuk a kedvezőtlen fényviszonyok miatt, ezért ezt döbbentséget most csak úgy fogadjuk el.)

– Hát ez… Hihetetlen! Csak így, csak itt?! – motyogja.

Kipiszkálja a csontból a tollbetétet, aztán nagyon furcsa dolgot művel. Lihegve és fújtatva felmászik az asztal tetejére, eltolja az egyik mennyezeti gipszkarton elemet és kivesz egy réginek látszó, poros ládát a rejtekhelyről.

Kinyitja.

Sajnos nem látunk bele.

A csontot belerakja, de úgy, mintha valami pontos helye lenne.

Aztán óvatosan becsukja a ládát, saját tollával ráír valamit a fedelén lévő cetlire. Elégedetten csettint.

Visszarakja az álmennyezet alá, de szerencsére az irányfény egy pillanatra megvilágítja nekünk a feliratot:

Hiányos Hiánytalan angyalcsontváz

  
  

Megjelent: 2016-02-19 17:00:00

 

Piro M. Péter (1968)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.