Keresés a honlapon:

Szilágyi Rohini: A fehérruhás

 

Azt hitte, hogy egészen egyedül van az örök hó világában, ahol minden csendes és fehér. Szerette volna elhitetni magával, hogy egyedül van, nem várja lenn a völgyben fegyveres kíséret, díszes gyaloghintó és királyt megillető pompa. De azon a ponton, ahol most állt, valóban nem látszott semmi, csak a hó. Egyedül vagyok, gondolta. Kicsit fájt a szíve, ugyanakkor elégedett volt. Valamennyi ellenségét legyőzte. Megérdemli ezt a kevés nyugalmat, a hóország magányában.

 

Egy idő után kényelmetlen érzése támadt. Érezte, hogy nincs egyedül. Valakivel meg kell osztania a végtelen hótakarót, a Himatunga hegy fenségét.

 

Egészen világos volt a bőre, és fehér ruhát viselt. Ki vagy te? – kérdezte megilletődötten a király, aki nem sokkal azelőtt győzte le a húnákat és a sakákat.

Boldog mosollyal válaszolta az ismeretlen: Engem Isten fiának neveznek. Szűztől születtem, és egy távoli országban hirdettem az igazságot. – Miért jöttél a földre? – El kellett jönnöm, mert az emberek útjai megromlottak, és elpusztult az igazság a barbár népek határok nélküli országában. Félelmet keltek a rablók között, a szolgák Isámasinak vagy Masíhának neveznek, és hódolnak előttem. – Mit tanítasz? – Utat, amely könnyű, és tövisek nem szennyezik. Megtanítom, hogyan lehet a testet és az elmét megtisztítani a szent imák ismétlésével. Igaz beszéd, a szív jósága, meditáció, alázatos szolgálat vezetnek el az Úrhoz, aki a Nap ragyogó mandalájában lakik. Mindenkit vonz, de az emberek csak beszélnek az egységről, nem akarják szívből. Rettegnek a nagy tisztaságtól és fényességtől. Az urak gonosz démonnak nevezték Isámasit, és meg akarták ölni. – Ezért hagytad el az országodat? – Elüldöztek, felelte Masíhá. – Most egyedül vagy a Himatunga hegyen. Ezt akartad? – A Masíhá szomorúan válaszolt: Nem ezt akartam. Nekem az emberek között van a helyem.

Menj haza, mondta a király, azok fölényével, akik megszokták, hogy minden szavuk törvény és parancs. – Megölnek, ha megkísérlem. Máglyán égetnek meg. – Itt pedig megfagysz, folytatta a király, olyan leszel a hóban, mint egy jégszobor. Ki akarsz hűlni? – Tüzes láng vagyok. Visszamegyek a tüzes lángok közé.

Ekkor a Masíhá megfordult, lement a hegyről, nyugat felé fordult, és átkelt az Indus folyón. Egy barbár országban már lobogott a máglya.

 

A király visszament a türelmetlenül várakozó kíséretéhez. Fénylett az arca, mint a telihold vagy a Nap. Senki nem merte megkérdezni, hogy mi történt vele, de ő megmondta, kéretlenül: Egy nagy bolondot láttam a Himatunga hegyen. Ketrecbe zárni való bolond. Elmondta nekem, hogy mit tanít, és attól félek, hogy igaza van.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-01-11 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.