Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Zápor György: Mikor én voltam a tévé

 

Mikor én voltam a tévé, folyton beszélnem kellett. Pedig nem akartam, hogy be se álljon a szám, csak a délutáni alváskor annyit, de annyit kellett csendben lenni, és nekem annyi, de annyi minden jutott az eszembe, hogy egyszer csak tévé lettem. De, tényleg! Egészen igazi. Volt képernyőm, meg hangszóróim, csak távkapcsolóm nem, így egyetlen csatornát lehetett csak nézni. Az egész csoport odaült elém, én meg beszéltem, és beszéltem, mindenről, amit a délutáni pihenő alatt nem mondhattam el. Például, hogy a sárkány mikor még egészem kicsi, akkor sáfrány, és még kevés feje van, pontosabban nincs is feje, csupán levelei, és ha sok eső esik rá, páfrány lesz, a páfrányból meg éjszaka előmászik a sárkány, és elmegy a hegyekbe, barlangot keresni. És közben képeket vetítettem arról, ahogyan éjszaka nyílik a sáfránypáfrány.

Aztán meg azt is elmeséltem, hogy a vattacukor úgy készül, hogy egy bácsi pálcikával köröz egy olyan bödönben, ami zúg. És mutattam volna filmet is erről, de akkor Zsolti azt mondta, hogy focit akar nézni, erre aztán mindenki kiabálni kezdett, hogy ő meg épp mire lenne kíváncsi. De nekem nem volt távkapcsolóm, se nyomógombom, mert azokat valami miatt kifelejtettem, mikor tévévé váltam, és már kezdtem emiatt nagyon elkeseredni, mikor Peti távkapcsoló lett. Ott hasalt a szőnyegen, és ha valaki egy ujjal megnyomta a hátát, akkor váltott a kép, és másik műsor kezdődött, és én csak beszéltem, és mutattam focimeccset, állatos filmet, mesét, indiánokat, repülőket, vonatokat, és mindegyikhez volt történet, de egyiket sem tudtam végigmondani, mert állandóan távkapcsoltak, nyomkodták Peti hátát. És egyszer csak olyan sokan nyomták egyszerre, hogy elromlott a távkapcsoló. Vagyis Peti fogta magát és elment várat építeni. Én meg ott ültem, már nem is tudtam, hogy melyik műsor következik, nem is tudtam, mit mondjak még, mert addigra annyi, de annyi mindent beszéltem, hogy elfogyott a gondolat a fejemből. Még szerencse, hogy jött az uzsonnaidő, és nem kellett tovább tévének lennem, mert mindenki a dadushoz szalad. Kaptunk vajaskiflit paradicsommal. Én megettem Reniét is, mert ő nem szereti sem a vajat, sem a paradicsomot. Hm.

  
  

Megjelent: 2015-10-17 16:00:00

 

Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.