Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Kalász István: G. napjai, avagy a damaszkuszi út

 

Van feleséged, huszonhat éves, kicsi, törékeny, pengeajkú. Kislányos a melle. Négy éve a feleséged, az egyetemen ismerted meg, te földrajztanárnak, ő vegyésznek készült. Te lusta hallgató vagy, ő magol, te iszol a többiekkel, ő vár rád az asztal végén, részegen hazacipel, ágyba tesz, reggel adja az aszpirint. Majd felhívja az apádat, megint ittál, meséli, valami tenni kéne veled. Ez így nem jó, elzüllesz. Apád jön, valamit mond, végül nevettek. Lediplomáztok, nászút Görögországba, indigókék tenger, szálloda, fintorgó pincérek, ősszel apád körbetelefonál, madzagot rángat, segít, bekerülsz egy minisztériumba. Ülsz egy sötét irodában. Lusta, trehány, kényelmes vagy, az ország hídjaival, folyóival, gátjaival kell foglalkoznod, de nem érdekel, csak billegsz az irodai széken, interneten nézelődsz, így telik el négy év.

Négy évvel később: van házatok. Kerttel, mosogatógéppel, a házfalakat a bank fogja, de a pince már kifizetve, tizenvalahány év kell még, és eléritek, hogy a tetőcserepek is a tietek legyenek. Meg a kémény. Közben apádtól kaptál autót, lett pornógyűjteményed a pincében. Kevesebb a hajad, a feleséged nem dolgozik, a hangja fémesebben szól, az ország szert tett egy hídra, felesleges vihar-előrejelző rendszerre egy tónál. Gyerek nincsen, a feleséged teste nem akarja, így mondja az orvos, hiába szed mindenféle hormont, szoktak Önök még néha? Mondod, nem igazán. Mert csak fekszik alattad, nézi a válladat, a mennyezetet, az meg nem vonzó. Nem indulsz be tőle, ez van.

Aztán a főnököd meghal egy törülközőn. A törülköző egy kurvánál fekszik az ágyon, a főnök ott lesz rosszul, a szíve…, a koszovói lány illegálisan van az országban, megijed, öltözik, kiszalad a világból; a főnököt három nappal később találják meg az üres lakásban, már kékül az arca, püffed a teste, így lesz belőled osztályvezető.

Azon a hétfőn, amikor veregetik a válladat, kineveznek, a feleséged a diplomádat keresi a szekrényben, kell a kinevezésedhez, egy dobozban fényképeket talál magáról. Fiatalon. Aznap este, ülsz az asztalnál, a feleséged veled szemben meséli, hogy régi fényképet talált önmagáról. Felkavarta. Akarod tudni miért, kérdi, és nézed a nő penge ajkát, inas nyakát. A feleséged ekkor azt mondja, megölt egy embert. Mikor, kérdezed döbbenten. Régen. Kamasz volt, mondja a feleséged, ez a fénykép másnap készült, ez itt, mutatja a képet. A piacon bódét törtek fel, jött az öregember, ő megütötte, az öreg elesett, beverte a fejét, otthagyták. Későn találtak rá, másnap meghalt. Ő meg nevet. Itt ezen a fényképen, ez borzalmas. Hallgattok. Ez nem gyilkosság, ez baleset volt, nézel rá.

A feleséged fél a szegénységtől, soha nem ad a koldusnak, nem iszik alkoholt, nem hisz Istenben, mindig tudja a leárazásokat, az akciókat a boltban, és most azt mondja, szeretné jóvátenni. Elmenni az öregember sírjához. Megkeresni az öreg gyerekeit, szeretné a lelkéből kimosni a mocskot.

Nézed az asztalt, szerdán Brüsszelbe kell repülnöd, mondod végül, nem kell erőltetni a bűnbánatot, inkább menni kell tovább. Nem?

Feleséged apja tavaly meghalt, szétrágta a rák, orvos volt, mint a tied. Bejárónőt tartottak, karácsonyra pénzes borítékokat hoztak a drága főorvos úrnak az öregasszonyok. Pénz volt, van és lesz. Erre gondolsz másnap hajnalban, ahogyan állsz a konyhában, iszod a kávét. Minek törtél be? Buliból? Pénzre nem volt szükséged, igaz? Kérdezed dühösen, zavar, hogy azt hitted, mindent tudsz. A tudatlanságod zavar, dühít. A feleséged áll borzasan, néz rád, aztán kérdezi, akarsz-e segíteni? Rendet tenni, lezárni a bűnt. Ő szeret téged, te rendes férfi vagy. Megfogja a kezedet, letérdel eléd, segíts, ne hagyd cserben. Nevetsz, mondod, nem kell a sikoly, hagyjon békén, nehéz napod lesz, értekezlet, utána a kinevezést kell ünnepelni, este jössz haza.

Napközben ülsz az új irodádban, iratokat nézel át, behatolsz a volt főnököd világába, ülsz az értekezleten, leordítod az egyik új munkatársadat, este mész a kocsmába a kollégákkal. Végig olyan érzésed van, valami rág belül, érzed, hogy kitartóan rágja a májadat, a vesédet. Iszol, vigyorogsz, köszönöd a bizalmat, igen, átveszed az osztályt, mondod, későn érsz haza, piásan. Feleséged sehol, a ház üres. A táskája nincs a helyén, amúgy nem vitt el semmit. Hívod a telefonját, kikapcsolva. Kedd van, éjjel, ülsz a házban, a legjobb whiskydet iszod, nézel ki a sötétbe, és érzed, a szívedet már három bolyhos pondró rágja.

Szerdán? Másnaposan taxi, repülőgép, sistereg a füled, tízezer méterrel a föld fölött hörpölöd a narancslét, balra az Alpok, majdnem lehánysz Európára, reptér, Brüsszelben a tárgyaláson ülsz, bámulod a falat, melletted portugál hivatalnok bámulja a falat. Zsebedben zümmög a telefonod, lesed, látod a feleséged hív, de nem tudod felvenni, nincs hatalmasabb a bürokráciánál, kinyomod, az ülés után hívod, kicsöng, nem veszi fel. Mi a franc van? Ordítod a vécében, mit akarsz? A tükörrel szemben. Később a reptérről megint hívod a feleségedet, felveszik, torz hang szól bele, férfi?, nő?, halló, mondod, kivel beszélek, halló, bont a vonal. Reptér, Alpok jobbról, este a taxiban arra gondolsz, fel lesz túrva a nappali, a fiókok kiforgatva, vért találsz a szőnyegen…, de nem, a ház érintetlen.

Csütörtök hajnalban hívod a feleséged anyját, a vén könyvtáros rémet, mondod, hogy eltűnt a lánya, igen, aggódsz, tud valamit? A feleségedről? Az öregember haláláról nem beszélsz, adod a hülyét, értesz hozzá, hivatalnok vagy. Igen, összevesztünk, magyarázod, és kéred, mondja meg neki, szereted, ő a társad. Ezt így még soha nem mondtad, nem is érted, miért teszed. Éjjel a hálószobában feltúrod a feleséged fiókjait, ott a fénykép, füzetet is találsz, a feleséged naplóját. Beleolvasol. Megtudod, a feleséged a közeli játszótéren gyerekeket szokott nézni, és olyankor fáj a méhe. Megtudod, a feleséged pénzt, földet örökölt az apja után, megtudod a füzet utolsó oldalán, hogy taszítónak érez téged. Állsz, olvasod a gömbbetűs mondatokat, nem értesz semmit; beton vesz körül, térdig, derékig szilárd kőben állsz, közben valaki üti az agyadat. Ha rád omlana a kifizetetlen ház nem lepődnél meg. Ki vagy te? Üvöltöd, közben nézed a feleséged fényképét.

Áll egy fal előtt, mosolyog. Miután ölt, akkor készült a fénykép, megérzed ennek jelentőségét, istenem, üvöltöd, miért most?

Péntek reggel beteget jelentesz, kocsiba ülsz, hajtasz délkeletnek, két órával később az anyósod előtt állsz. A dohos némber ül a fotelben, igen, volt itt tegnap a lányom, vicsorog, a régi barátaival telefonált, akikkel régen együtt lófrált, aztán elment. Kik azok, kérdezed, azok a régi haverok. A némber neveket mond, ismert emberek a városban, teszi hozzá, az egyik vállalkozó, a másik főorvos, a kórházban dolgozik. Egy órával később az ipartelepen állsz, teherautók, daruk között, veled szemben zömök férfi, igen, volt itt a feleséged, össze-visszabeszélt, vigyorog a férfi a képedbe. Az öregről, akarod tudni, a piacról, arról… Beszélt? A férfi int, menjél, te kiabálsz, hol a feleséged, két őr fut feléd, meglöknek, az arcodba üvöltenek, kidobnak a telepről.

A kórházban az orvos már vár, iroda, kávé, igen, itt is volt, suttog az orvos, beszélt arról, hogy a fénykép mindent felkavart benne. Tudja, nehéz sora volt az apja miatt is. Nem érted, úgy tudod, a feleséged szerette az apját. Az orvos röhög, ez nem igaz, és megkérdezi, nem tudsz semmit? Rázod a fejed. A feleséged, az orvos tegezni kezd, az apja szeretője volt, az öreg elcsábította tizenhárom évesen, meg nem is az igazi apja, az igazi nem vette el az anyját. Nézed az orvost, arra gondolsz, ezt sem tudtad, és eszedbe jut: az esküvőn az apja a füledbe súgta, tedd boldoggá a lányát.

És ebben a kórházban feküdt az az öregember, kérdezed. Az orvos biccent, igen, a 315-ös szobában, egy emelettel felettünk, itt halt meg. Megint azt érzed, nem tudsz semmit, minden a hátad mögött történik, zakatolnak a dolgok mögötted, a fenébe, nyögöd, hol lehet a feleségem? Az orvos néz, ma reggel járt náluk, az anyja kidobta a házból, régen ők hárman sokat együtt voltak, mondta, három gazdag gyerek hülyéskedett a városban, kirakatokat dobtak be éjjel, szobrokat öntöttek le festékkel, lázadtak, de ma már minden más lett. Ez megnyugtat, jó, hogy az orvos józan, okos, hogy tudja, a baj csak bajt hoz, a szart felkeverni minek? Az öregember meghalt, temetni való történet ez. Az orvos mosolyog, mennie kell, de azt tudnod kell, néz rád, az öregember miatt nyomozott a rendőrség, a feleséged apja kavart valamit, elkenték az ügyet, ez egy kisváros, itt vödör moslékban úsznak az emberek, de néha jó ez, igaz? Nyújtja a kezét, és már nem mosolyog.

Ülsz a kocsiban. Kint, a kórház parkolójában megint hívod a feleséged telefonját, a szám most sem elérhető, hagysz üzenet, sajnálod, hadarod, hülye voltál, nem sejtetted, jöjjön haza, mindent megbeszéltek.

Éjjel érsz vissza Budapestre, a nappaliban, az asztalon levél, a feleséged otthon volt, ne keresd, kéri a levélben, majd jelentkezik. Ha a társa leszel, és érted, mi az a sikoly. Megint. Ülsz, újra és újra olvasod a levelet, iszod tovább a whiskyt az üvegből, neked kell ezt a dolgot rendbe hoznod, ha azt akarod, hogy ez a nő visszajöjjön. Könyörögés, alázkodás nem segít, a feleséged nem olyan, akire a gyengeség hat, de akarod egyáltalán? Nem tudod.

Reggel telefonálsz, nőt rendelsz. Kitty pontosan jön, fiatal, szőke, illatos, sokat kér a szolgáltatásért, legalábbis így érzed, a feledhetetlen kényeztetés nagyon drága, de Kitty figyelmes, mindent megtesz, utána felöltözik, kapja a pénzt, megkérdezi, jöjjön-e még, ha elhagyott a feleséged. Ma este van ideje, nyolc után? Honnan veszi, hogy elhagytak, nézed a kék szemét, Kitty mosolyog, az elhagyott férjek akarnak mindig reggel, doggy pózban. És azoknál áll az üres whiskys üveg a konyhaasztalon.

Szombat van, kocsiba ülsz, bevásárolsz, hazamész, kipakolsz a csöndes a konyhában, leülsz az asztalhoz, összegzel. Mit tudsz, mit nem? Nézed a fényképet. Fiatal lány áll egy fal előtt, mosolyog, belemered az objektívbe, nagyítót veszel elő, nézed a szemét, a szeme halott, igen, látod, ahogyan nevet, de a tekintete közönyös, igen, ezt látta a feleséged. Önmaga borzalmát?

Leiszod magad, vasárnap hajnalban ébredsz, hívod Kittyt, jöjjön, szorítsa hasadra a meleg arcát, ahogyan a feleséged soha nem tette, csináljátok úgy, ahogyan neked jó. Kitty azt mondja, nem tud, egy dubai férfi kibérelte egész hétre, de van egy barátnője, Carmen ráér, erre leteszed a kagylót, és ekkor üvöltesz. Sikítasz.

  
  

Megjelent: 2015-10-14 16:00:00

 

Kalász István (1959, Budapest) író, tanár, szerkesztő, műfordító

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.