Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Nagy Gusztáv: Olga-Volga

 

Vadi új fekete Volga állt meg a presszó bejárata előtt. A hölgy, aki kiszállt belőle, szinte idegen volt, még nem sokan ismerték a faluban. Hófehér, lenge, átlátszó nyári ruhát viselt. Fiatal volt. Szőkésbarna dús haja meglebbent. Enyhe mozdulattal megigazította, aztán határozott léptekkel belépett a presszóba. Megállt a pult előtt és amíg rendelt, kiszemelt egy ülőhelyet az egyik sarokban, ahol Péter ült. Máshol nem volt hely.

Illedelmesen bemutatkoztak. Péter izgatott lett. Nagyon csinos volt a váratlan vendég. Rágyújtott, megkínálta Olgát is, így hívták a lányt. Olga elfogadta a cigarettát. Csend volt, nem beszélt senki, csak figyelt, mindenki figyelt a sarok felé. Suttogások hallatszottak, aztán ismét a szokott hangoskodás zaja járta át a presszót. Péter és Olga is beszélgetésbe elegyedtek. Olga elmondta, hogy Pestről érkezett a faluba. A szülei is a faluban élnek. Gyerekkorában Pestre került a nagynénihez. Van egy fia, akit az apja nevel. Nyolc éves. Elváltak. A faluban akar új életet kezdeni. Mindent eladtak Pesten és mindent feleztek. A gyereket nem tudták elfelezni. A gyerek az apját választotta. Péter is elkezdett a múltjáról beszélni. Nemrégiben szerelt le a honvédségtől. Két gyereke van. Egy fiú és egy lány. A mamával nevelik a gyerekeket. Az anyjuk elment. Valójában Olga jóformán mindent tudott Petiről, amit csak tudni lehetett, hiszen a nő már két hónapja, hogy leköltözött Budapestről. Sokat hallott Petiről. Egy kis faluban hamar eljutnak a hírek mindenkihez. Jók, rosszak. Petiről mindenki tudott mindent. Amióta leszerelt a honvédségtől, teljesen más ember lett. Nyugtalan, mint egy sebzett madár. Kereste a helyét, de végül, mindig csak a presszóban kötött ki. Jó társasság volt ott. Tisztelték.

Hirtelen újra nagy csend lett. Két rendőr jött be. Körülnéztek és elindultak Petiék asztala felé. Igazolványt kértek Petitől. Nem volt nála. Nem szokta hordani magával. Ismerik a rendőrök, az egyik vele járt iskolába, a másikkal egy csapatban fociztak évekig. Az iskolatársa ráordított, hogy nem érti, mit kérnek tőle? Péter hallgatott, eltorzultak a vonásai, de nem szólt, inkább szégyen ült arcára, azonban valaki oldalról megszólalt helyette, hogy akkor őt is igazolja le a rendőr, erre a hangra valamennyien, akik a presszóban ültek, előkapták az igazolványukat és egyszerre kiáltották, hogy őket is igazolják. A rendőrök megdermedten, tehetetlenül álltak a sarokban.

Olga felháborodva kézen fogta Petit és kivitte a presszóból. Maga mellé ültette a kocsiban és hazavitte.

Útközben keveset beszéltek. Péter homlokán még nem simultak el a ráncok, haragos tekintetét nem tudta elrejteni, pedig érezte, hogy Olga akar valamit mondani, valami fontosat, de még nem lehetett, még ott volt a düh, a harag, az értetlenség, a megsemmisülés.

Megálltak a ház előtt. A fiú, mosolyt erőltetve megköszönte a fuvart és elköszönt, de Olga tovább marasztalta. El kellett mondania a történteket, úgy érezte, hogy tudnia kell Petinek a dologról, ami nem régiben történt, közte és a rendőr között, aki Peti osztálytársa volt. Szerelmet vallott Olgának. Olga udvariasan nemet mondott, úgy indokolta , hogy neki van már szerelme. Nem volt. A rendőr sem hitte el. Amerre Olga ment a rendőr a nyomában volt. Ennyi a történet. Peti ekkor értette meg a presszó jelenetet.

Hunyorított egyet és halvány mosollyal elbúcsúzott Olgától.

Másnap a délutáni vonatnál Olga várta. Peti azzal a vonattal járt haza minden nap a munkából. Raktárosként dolgozott a közeli városban. A lány elébe ment, hogy haza vigye. Beültek az autóba. Néhány méter után elébük vágott a rendőrkocsi és az egyik rendőr kérte a jogosítványt, a forgalmi engedélyt. Amikor minden megvolt, következett a szonda. Mindent rendben találtak. Az egyik rendőr a fiú osztálytársa volt.

A csomagtartóból egy hatalmas csomag került elő. Olga bevásárolt Péter gyerekeinek. Péter kint leült az árok szélén és elgondolkodott Olga viselkedésén. Nem tetszett neki az adományozás, sértette inkább, hiszen drága holmikat vásárolt a gyerekeknek. Mit akar Olga? – tette fel magának a kérdést. A választ estére megtudta. Szerelmet. Együtt ébredtek fel a lány albérletében. Boldogok voltak.

A faluban hamar elment a híre, hogy egymásba szerettek. Sok mindenkinek nem tetszett a dolog. Olga szüleinek és a négy hatalmas termetű bátyjának. Szóvá is tették. Megfenyegették Pétert. Ha nem hagyja abba Olgával, nagyon megbánja.

Péter a fenyegetést komolyan vette és elmaradt a találkozóról, Olga ment el a fiúhoz. Hosszú ideig nem látta őket senki együtt. Aztán egy reggel Péter elkéste a hajnali vonatot, nem tudott elmenni a munkahelyére. Olga megnyugtatta, hogy majd elviszi autóval. Nagyon fáradt volt. Bekapcsolta a rádiót. Szólt a zene, majd hirtelen egy nagy csattanás. Munkásokat szállító busszal ütköztek, az elejét kapta el a Volga, és egy fának sodródott. Péter kiesett az autóból, maga sem tudta, hogyan. Felugrott. Olgát szólította, de nem kapott választ. A lány eszméletlenül a kormányon csüngött. Az orrából szivárgott a vér, a haja félig ráborult az arcára, olyan látvány volt, mintha egy bábu lett volna kiterítve a kormányon. Péter ordított:Olga,Olga! – de válasz nem volt.A busz vezetője mentőt, rendőrséget hívott, rövid idő alatt odaérkeztek. Addigra Olga is magához tért. Faggatni kezdte a mentőorvos, egyenes válaszokkal felelt. A rendőrök is elkezdték munkájukat. Hallani lehetett a megjegyzésüket, hogy biztos menet közben is tapogatta Péter, azért nem vette észre az elsőbbségadás kötelező táblát.

A mentő mindkettőjüket kórházba szállította.

Olga végigsírta az utat. Fájlalta az arcát, de nem azért sírt. Azt mondogatta, hogy mindennek vége. Az autója totálkáros lett, nem tud másikat venni, nem tudja az árúját Pestre szállítani, minden pénze benne van a fóliasátorban. De amit igazán neheztelt, az Péter volt. Féltette a testvéreitől.

A kórházban megvizsgálták őket. Olgának az álla repedt meg, Péternek semmi baja nem lett a lelkiismeret-furdaláson kívül. Mégsem kellett volna elvitetnie magát...

Elvánszorogtak a buszállomásig, de menet közben eszébe jutott Olgának, hogy be kell menniük a gyógyszertárba, kötszert venni. Okos ötletnek tartotta Peti is. Olga nagyon aggódott a fiú miatt, és arra gondolt, hogyha fejét, kezét befáslizza, nem fogják bántani a testvérei. Igaza lett. Nem bántották, mert Péter úgy be volt fáslizva, mint egy múmia.

Két hétig nem jelentkezett Olga. Aztán a harmadik héten éjjel megjelent Péter otthonában. Kerékpárral ment. Fáradtan, összetörve és ittasan. Sírt. Peti lefektette, maga is lefeküdt mellé. Másnap korán ébredtek. Olga elmondta, hogy szülei bezárták, sehova nem engedték, határozottan kijelentették, hogy ha még egyszer Petivel foglalkozik, kitagadják. Nem volt mit tennie, elszökött, és úgy döntött, hogy Petivel marad. A fiú örült. Magához ölelte a lányt, de nem sokáig tartott az örömük, mert egy autó állt meg a házuk előtt. Az apa és a négy testvérbátyja. Betuszkolták a lányt az autóba. Elhajtottak, mintha mi sem történt volna.

A mama azért kiállt a két fiatal mellett, leszégyenítette Olga családját, hogy beleszólnak egy felnőtt lány életébe, de azoknak mondhatta, elvitték Olgát.

Péter szomorúan belátta, hogy semmit nem tud tenni, elhatározta, hogy elköltözik Budapestre. Így is történ. Otthagyott mindent, családját, munkahelyét, szerelmét. Így kellett tennie,ezt mondta a mama is, addig menjen el, amíg teheti, amíg nincs nagyobb baj.

Olga még sokáig eljárt Petiék házához. Mindig ittasan és mindig sírva. Kitagadták a szülei. Egy tanyára került, mindene, amije volt, a szülőknél maradt. Gyakran látták a faluban, részegen, összeroppanva, tönkremenve. Aztán a tél kellős közepén jött a szomorú hír. Olga haza menet, beleesett egy csatornába, belefagyott. Jegestől kellett kivágni a hatóságnak. Peti nem ment el a temetésre. Jóval később tudta meg, hogy mi történt, és azóta a lelkében hordja azt a jégtömböt, amely sose olvad ki.

  
  

Megjelent: 2015-06-03 16:00:00

 

Nagy Gusztáv (Pusztaföldvár, 1953) író, költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.