VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Incidens a vonaton
A vonat ütemesesen és zajosan kattogott. A bent ülők tisztán hallották. A dohányzó asztalnál két lány ült, valamilyen regényt olvastak. Már régóta figyelte őket egy jóképű fiatalember. A lányok észre sem vették. Janinak tetszettek a lányok. Szép, kellemes tavaszi idő volt, május eleje s a szokottnál kicsit enyhébb a meleg. Este hatra érkeznek majd Kecskemétről Szegedre, az út felét már „lezakatolta” a vonat. Fél hat felé járt s egy megálló következett, méghozzá az utolsó. Egy tar fejű, huszonkét év körüli srác lépett be az ajtón s a lányok melletti üres helyre ült. A lányok rögtön kényelmetlenül érezték magukat. Beszédük visszafogottabb lett, nem nevettek már annyit. A tar fejű, úgy látszott, magába mélyed. Később felállt és olyan gangosan szólalt meg, hogy Jani is meghallotta: - Szegeden meghívlak benneteket egy-egy pohár sörre! - Nem iszunk alkoholt! – mondta az egyik lány, a szőke. A tar fejű azonban rendíthetetlen volt. - Akkor egy kólára! - Nem kérünk! – mondta a másik, barna hajú lány A fiú megtántorodott. - Addig nem megyek innen, amíg kedvvetekbe nem járhatok! - Álljon csak itt! – mondta a szőke hidegen.
Jani úgy érezte közbe kéne lépnie. A lányok olvastak tovább, próbálták a fiút észre sem venni, aki az ajtónak támaszkodott. - Mit olvastok? – kérdezte a fiú, hogy megtörje a csendet. - Egy angol regényt. Virginia Woolfot – mondta a szőke hajú. - Van fogalma egyáltalán ki az? Olvasott életében könyvet? A tar fejű ezt megalázónak tartotta. - Olvastam! – mondta az. - Gondolom mennyit! – mondta gúnyosan a lány - Asztalos vagyok. Nem találom fontosnak a műveltséget. - Hát az látszik! – mondta a barna hajú - Mi egyetemisták vagyunk! – válaszolt amaz – értelmiségiek, tudja? Az életet azért kaptuk, hogy ne legyünk buták! A fiú meglepődött. - Buta azért én sem vagyok! - Nem hiszem hogy van közös témánk! – mondta a szőke
A legény épp kiveszi a barna hajú lány kezéből a könyvet, mire Jani felkel s a tar fejű megijed. Visszaadja a könyvet. - Mi folyik itt? – kérdi Jani - Ez a kopasz nem hagy minket békén! – mondja a szőke - Kivette a kezemből a könyvet! – mondja amaz - Hagyja békén őket! – mondta a jóképű fiatalember. A srác épp öklével Jani felé csapna, mire az kivédi s egy jobbegyenessel földre teríti. A fülke hátsó részében két középkorú férfi felkel s közbelép: - Elég legyen a rendetlenkedésből! - Megütött ez a bunkó! – mondta a tar fejű. - Nem hagyta békén a lányokat! – mondta Jani. - Igen, itt kötözködött velünk már egy ideje! – mondta a barna lány A vonat közben hangos sípolással megérkezett Szegedre. A kopasz kinyitotta az ajtót s lelépett. Mindenki leszállt. A két lány zavarban volt. - Köszönjük hogy megvédett minket! - Nincs mit! – mondta Jani. Leszálltak a vonatról s a jóvágású fiú meg akarta hívni őket valami üdítőitalra. A két lány szinte elpirult, tetszett nekik a srác sportos alkata, romantikusan szép, lányos arca. Zavartan mondta a szőke: - Mennünk kell a kollégiumba! - Ja, értem – hajtotta le a fejét mosolygósan a srác. - A JATE-ra jártok? - Igen – felelték A barna lány azonban úgy gondolta nem árt, ha egy öt-tíz percet kikapcsolódnak. Így azt mondta: - Azért ihatunk egy kólát! Így Jani örömmel vezette el őket kisgyerek kora óta ismert kis presszójába, ahol megittak három darab három decis kólát de azért egy kis négycentes konyakot is. S Janinak a szőke lánytól oly jól esett az arcára adott csók búcsúzáskor, hogy úgy érezte, ennek az előbbi incidensnek bizony kikerülhetetlen módon meg kellett történnie…
Megjelent: 2015-01-21 17:00:00
|
