Keresés a honlapon:

Wessely Gábor: Magyar irodalmi torzképcsarnok (Hajnóczi, Csáth, Esterházy)

Hajnóczi Péter

Folyékony halmazállapot

 

Írni kezdett. Eszébe jutott, hogy délelőtt vett 2 liter bort. Akkor azt gondolta, majd beosztja. Most azt, az egyiket meg kell innia, hogy menjen a munka, de a másikat eldugja a ládafiába. Oda se néz, hogy ne tudja, hol van. Aztán mégis legargalizálta mindkettőt.

Emlékezett még valamire. Egy üveg aszú van a tálalószekrényben. 0,5 literes. A csonttányér mögött. Ő rejtette oda, szűkösebb időkre. Most szűkösebb időket élt. Bekortyolta. Tudta, hogy a felesége is hozott bort. Medocot, 0,8 literest. Titkos helyen tartja. A ruhásszekrény harmadik polcán, a férfi zoknik között. Nem találta. Ideges lett. Ja persze! Az ágyneműk közt kereste! Az a tavalyi rejtekhely. Megitta. Megszomjazott. Megfogadta pedig, hogy nem vetemedik olcsó lőrére, de most pénze is, ideje is csak annyi maradt, hogy leugorjon a közeli kisboltba.

Kövidinkát rakott a kosárba, 0,9 literest. A biztonság kedvéért még hozzácsapott egy üveg almabort. 1,1 literest. Az ördög nem alszik. Követel. Legalább az almabort tartalék állományba akarta helyezni, de aztán legyintett. Nem áltatta magát. Itatta.

Tudta, hogy a feleségének van egy kis dugipénze az almáriumban. Először az almáriumot találta meg. Elvett egy ezrest. Aztán egy gyilkos mozdulattal felmarkolta mind az ötöt. Már csak az éjjel-nappali volt nyitva a körúton. Kért egy karton diannát. Lassan forgott a nyelve. A gyomra gyorsan. Hazaindult. Vagy valahova. El.

 

 

 

Csáth Géza

Egy szürke nap

 

(Csáth rádöbbent, hogy már legalább három perce rossz kedve van, és negyedórája nem közösült senkivel.)

 

– Egyedüli vendégként ültem a kávéházban. Gondolatban levetkőztettem a felszolgáló kisasszonyt. Láttam, nem ellenzi. (Zöld szemek, sárga sugarakkal, pisze orr, vénuszi medence, még vénuszibb vénuszdomb.)

Beugrottam a pult mögé, és fél térdre ereszkedve, angol lord pózban meglőttem. Könnyű eufóriával távoztam. A forgóajtónál egy csinos hölgybe ütköztem. (Bár madárorrú volt.) Vittem még egy kört.

A kereszteződésben a rendőrnőt. Hátulról, hogy ne akadályozzam a forgalomirányítást. Majd hazafelé a villamoson egy mandulaszemű tömegközlekedőt. Kétszeri átszállással.

Otthon letargikus hangulat. Befecskendeztem intravénásan három kockacukrot. Jobb közérzet! Hűséges kis menyasszonyom tíz percet késett. Addig sebtiben a házvezetőnőt. A szokott, rántáskeverő pózban, tűzhely mellett, állva.

És megjött a drága! Háromszor villámgyorsan a könyvespolcon, a Dekameron és a Káma-szutra között, majd háromszor higgadtabban, csapdlecsacsi, suttogó medve és lengőteke módon. Mikor elbúcsúzott, nem bírtam tovább. Nőre volt szükségem. Oldatot készítettem ricinusolajból, brómból és tavalyi pálpusztaiból. Felderített. Irány a Rákóczi tér! Oda-vissza végig, hajnalig, nem tudom hányszor. Tizenötig számoltam.

A végkifejletre már mindenki enervált volt, használhatatlan, undorító. Gyerünk a rétre, biztattam magam, ahol egy vadnyulat, futtában. De ez sem elégített ki.

Másnap „nekem semmi sem sikerül, engem senki sem szeret” hangulat. Ismét a serkentőszerekhez folyamodtam.

 

 

 

Esterházy Péter

Tizenkét kitömött hattyúk és hat tyúk dala

(Saját gondolatok magamtól és másoktól)

 

Esmérek én egy vént. Szalmakalapja vasbeton szegélyén két kis kocka alakú gyöngyszem görög. Római. Romániai. Magyar. Egyik Fancsiko, másik Daesy. Pintája is vagyon. Egy vagyon. És flintája is (ha szabad ezt a történelmietlen kifejezést alkalmaznunk, általában).

Anyám fekete rózsa.

– Ez baj - BÖFÖGTE örömmel.

– Kuss!!! - kérdezte Katinka, kedvesen, mint egy boavadász. Combja belső felső (makk felső, tökfilkó, stb.) oldalát vakargatta.

– Miklóska hova mész? (Mutassatok utat?) - rimánkodott, mint feltörekvő szappanbuborék, a (nem repülő) csészealjnak ütközve. (Ég a mész, ég a mész, barna kislány kudá tü igyos?)

Ne feledkezzél el szegény magyarokról. Hajnal hasad. Hasad a hasad. A lócitrom nem alkalmas a tea ízesítésére. (Állat, állat, legényállat, ez aztán az állat - ahogy mondani szokás.) A belső béke koránt se nyugtasson meg. A külső háború, az aztán a hintaszék. (Forgó morgó.) Margó. A lapszél, mint éhes (csíkos) tigris vicsorgott. Megzabálta (a saját) szamárfülét. Létérdekünk, hogy éljünk. Különben nem megy. Egyedül. Na, lady, illetve hercegem, ég vele(tök). Pá, pá(pai vizeken, csakis kétszáz mell)esleg.

Kihordtam magamból a szénás szekereket.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-09-12 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.