VideóA Ma7 csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Mese nincs
– Én mesét nem írok! – mondta Kálmán, miközben a kávéját szürcsölgette az asztalánál. – És miért? – érdeklődött Zsolt. – Mert mesét írni felesleges időtöltés! – Már miért lenne az? – Ugyan már! Az gyereknek való! Zsolt sóhajtott. Ő s kávét ivott, majd rágyújtott és a füstöt igyekezett nem a barátja arcába fújni. Egy ideje figyelte már Kálmánt, de nem értette búskomorságát. Kálmán mindig is halál-merev, komoly írónak tartotta magát, aki néha képtelen lépést tartani önmagával. Régebben igyekezett is túlszárnyalni barátját, de egy Hamlet neki se jött össze. – A mese jót tesz a léleknek – szólt egy idő után –, néha jobb, mint azok a firkálmányok. Kálmán ingerülten felcsattant: – Ne nevezd firkálmánynak! Sóhajtott, s kis idő után folytatta. – Tudod mi az én bajom? – Elég sok van belőlük. De különben micsoda? – Úgy gondolom harmincegy évesen, hogy túl sok indulatot egybevegyítő fájdalmat hordozok magamban és az az érzésem, nem jut majd elég időm, minden kiagyalt művemet megírni. Zsolt komoly képet vágott, mintha érezné, ennek fele sem tréfa. – Olyan vagyok, mint Van Gogh – folytatta Kálmán. – Azért ne hasonlítsd magad hozzá! – Nem hozzá hasonlítom magam, hanem az ő életében egy kicsit a magaméra ismerek. – Na, ez nem éppen pozitívum. – Nem éppen.... Zsolt várt egy ideig, nem tudta, mit is mondhatna. Végül csak annyit dünnyögött: – Hát, igyekezz megírni a műveidet! – Azon vagyok, de sok gond gyötör. Zsolt úgy érezte, ideje, hogy távozzon. – Már mégy is? – Sok a dolgom még a ház körül és az asszony is vár. Na, viszlát! – Itt nincs mese – gondolta magában, Zsolt pedig iszogatott tovább, egyedül.
– Olyan vagyok, mint Van-Gogh! – folytatta Kálmán. – Azért ő hozzá ne hasonlítsd magad! – Nem ő hozzá hasonlítom magam, hanem az ő életében egy kicsit a magaméra ismerek. – Hát ez nem valami pozitívum! – Nem! – Szóval igyekezz a műveidet megírni! – Azon vagyok, de sok baj gyötör! Zsolt úgy érezte, távoznia kell. – Már mégy is? – Még sok a dolgom, a ház körül, meg a feleségem is vár. – Na viszlát! Zsolt gondolta magában: – Itt nincs mese! Kálmán meg tovább iszogatott magában.
Megjelent: 2014-08-29 16:00:00
|
