Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
H dec. 11, 2017 @16:00 - 12:00AM
III. Óbudai Képzőművészeti Tárlat - Szindbád-Óbuda c. kiállításmegnyitó
H dec. 11, 2017 @17:00 -
Spiró György: Kőbéka - Kötetbemutató
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Kiss Márta: én te (n)ő - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
H dec. 11, 2017 @17:30 - 12:00AM
Péter-Szabó Katalin és Vágó Zoltán: MIKRODUETT - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @18:00 -
X beszélget Y-nal - Párbeszélgetés Szántó T. Gábor íróval
H dec. 11, 2017 @19:00 - 12:00AM
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ: A SZOCIALISTA SZÜRREALIZMUS TITOKZATOS BÁJA vizuális szimfónia
K dec. 12, 2017 @15:30 -
A Zelk Zoltán-díj ünnepélyes átadása a PIM-ben
Sze dec. 13, 2017 @18:00 - 12:00AM
KAPU - Kiállítás

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

 

TRANSZFER



Már második napja északra tartva, megállás nélkül, dohogva fúrta előre magát az enyhe emelkedőn a kopott, zárt vagonokból összeláncolt szerelvény a kifosztottá csupaszodott, elárvult végtelen mezőn, mindig csak nyílegyenesen észak felé, mintha utasaival nem is egy elérhető, emberlakta településhez igyekezne, hanem egy új, emlékeztető meridiánt akarna fölrajzolni glóbuszunknak erre a mindközönségesen csak sztyeppének nevezett, annyiszor elátkozott karéjára.

Benne az elgémberedett férfiak némán szorongtak kíméletlen ökölharcban kivívott helyükön, nem szóltak egymáshoz, magukba süppedten néztek a süket semmibe, mintha nem maradt volna szavuk, sem arra, amit látnak, sem arra, amit éreznek. Gondolattalanná vert, vágytalanná alázott lényekként haladtak végzetük felé, félszáz bóbiskolva szendergő kényszermunkás meg az az összezúzott lábú, ájult fiú, akit ráadásként dobtak föl az őrök induláskor, mielőtt rájuk zárták a vagonajtót.

 

Márkatudatos koporsóválasztás (4.)

 

Ebéd után a cserkészvezető odasündörgött Pierce Brosnan-hez.

 - Kérsz cukrot, Mr. Brosnan? – kérdezte bratyizósan a parancsnok, azzal előkotort a zsebéből két aszott, viharvert tejkaramellát és a másik ember felé tartotta mind. A színész úgy tekintett a felajánlott élelmiszerre, mintha a jó öreg cserk.vez. egy termetes csótánnyal kínálta volna.

- Nem, kösz. Van sajátom.

Nem volt sajátja.

- Mit tehetek önért, parancsnok? – kérdezte Pierce, mert látta, hogy Reissmüller nézegeti. - Próbál belátni?

- Belátom, hogy maga tanult embernek tűnik. Értelmességinek. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy az ön kolosszális agya bőven alkalmas az intellektuális mocorgásra. Árulja el, mi a nyugalma titka?

- Az állandó önvizsgálat.

- Az meg mi?

- Figyeljen, mutatok valamit – Pierce bizalmasra halkította hangját, a farzsebébe túrt és elővette a tárcáját, majd abból egy csecsemőt: egy régi kisbaba fekete-fehér fényképét. - Maga filozofikus alkat, parancsnok? – kérdezte Reissmüller-t, noha tudta a választ.

- …nem igazán…

A bukta



Történt egyszer, valamikor… délidőben… Konyhaország Sütőmegyéjének Tepsivárosában, hogy sütemények születtek.

Mosolygósan pirosak voltak, és csivitelve-csacsogva indultak el a süteményestálak felé. Vidáman meghemperegtek a porcukorban, majd szép sorjában felcsücsültek a tányérokra.

De volt közöttük egy, aki nem hasonlított a testvérkéire.

A többiek rögtön gúnyolódni kezdtek.

– Hát te miféle szerzet vagy, hogy nem hasonlítasz ránk? Mi bukták vagyunk, és tele a bendőnk lekvárral. Te milyen bukta vagy, hogy nincs benned semmi?

Bánatában a kis süti elindult világgá.

Elhagyta Konyhaországot, és a szomszédos Spejziában kötött ki. Hatalmas felhőkarcoló polcokon befőttesüvegek sorakoztak, lent a földön pedig kosarakban krumpli, hagyma és uborka púposodott.

A bokszoló

 

A bokszoló megebédelt a városközpontban. Nem sokan voltak az étteremben. Sanyi barátjával, Gáborral az étterem hátsó részén ültek.

– Rég ettem ilyen finomat! – mondta Sanyi

– Te mindig csak otthon eszel!

– Hát tudod, buksz tárca kérdése is ez.

– Ne siránkozz! Nem vagy te olyan szegény!

Sanyi a lecsó elfogyasztása után rendelt egy kis pohár mézes likőrt is.

– Engem nem hívsz meg?

– Ha akarod…

Gerinc – 2. rész

 

Az esés

 

pillanatában már tudom, hogy ebből baj lesz. Amikor az ember maga körül nem folyamatos filmet lát, hanem képkockák sorozatát, akkor mindig baj van. A hangok is tompulnak ilyenkor, és a fények, a zuhanás lassított felvétel, magatehetetlenül repül a test, irányíthatatlan, pillanatokra megáll a levegőben, csak annyi időre, hogy az ember felfogja, ebből nem jöhet ki jól. Ilyenkor még nem lehet tudni, mekkora lesz a baleset, törés vagy bénulás, deréktól lefelé. A vaslépcső peremébe vágódik a gerincem és a bordám, azután a medencém következik. Látom a körülöttem állók arcán a rémületet, lehet, most vége a jó életnek, csak erre gondolok, eddig viszonylag gondtalanul éltem, és mi lesz, ha. Rettenetesen fáj, ahogy becsapódik a testem, véres lett a kabát ujja, mondják körülöttem, hall engem? Tud mozogni? Még nem tudok mozogni, de azt már felfogom, hogy bár a testem a peronon, a fejem a villamos lépcsője alá került, a villamosvezető csenget, becsukja az ajtót, el fog indulni, nem érdekli őt, hogy félig a villamos alatt fekszem.

Harangút

Akkor vágjunk neki.

És elindultunk. Ketten húztuk az élet fehér fonalát és húztuk-húztuk, alászálltunk a rengeteg mélyére és minden jobbra harmadik és balra ötödik fát betekertünk. Magunkba szárítottuk virágait, ereinkben fosszíliatöredékek bolyongva keresik lelőhelyüket. Talán kézen is fogtuk egymást. Talán csak az illanó fonál rojtjai kötöttek össze.

Családot szeretnék.

Oldalfény

 

A fény oldalról érte. Arcéle pengeélesen rajzolódott ki a szemközti tűzfalon. A fotós megörökítette azt a pillanatot, amikor a vágy mosolyt csalt az arcára. Szerette volna, ha minden jól sikerül, a mai nap fordulatot hozhatott az életében. Címlapra kerül.



Rágyújtott. A lámpák és terelők erdejében keresett menedéket a neki kijelölt helyen. Ez is új, eddig nem volt saját nevével ellátott széke. Számtalan kép készült róla, de a magazin újakat akart. Aláírta a szerződést, és remélte, megváltozik az élete. Voltak adósságai, az éjszakai élet sok energiáját felemésztette. Anyjáról kellett gondoskodnia. Alzheimer-kór, mondták az orvosok, gyors leépülés. Tavaly temette.

Termosz-kávé II.

 

Mellbe vágta a hőség, ahogy az utcára lépett. Minden ember fura sajátossága, hogy azt hiszi elég akarnia, és amire vágyik beteljesül. Kinyitotta a kocsiajtókat és elszívott egy cigarettát, várva a csodára. Nem következett be. Mintha tüzes kövön ült volna. A leengedett ablakok mellett is teljes volt a szélcsend, ha lélegzetet vett, égett az orra. Mielőtt kigurult volna a parkoló autók sorából, felhívta a kollégáját és szólt neki, hogy benéz a Bakáts térre, aztán továbbmegy az Erkel utcába. Három lakásfelújításon dolgoztak ezen a két helyen. Amikor végzett, úgy döntött, kiautózik Óbudára és elvégez még ezt-azt, mielőtt szabadságra menne. Az idő szokás szerint elszaladt, hazafelé taposta a gázt rendesen, negyed ötkor toppant be a lakásba, kitárt ajtót, ablakot, leszórta magáról az átizzadt ruhát. A zuhanyból hideg helyett langyos víz ömlött rá. Azért felfrissült így is. Sörért indult, akkor rájött, hogy így is gyöngyözik a homloka. Sóhajtott, vizes palackot vett elő a hűtőből és ivott, mohón, hosszú kortyokban. Öt óra előtt pár perccel bekapcsolta a számítógépét.

Kántor Zsolt:

 

Az idill rekonstrukciója

Tételes elmélkedések

 

1

 

    Kéziratlapok borítják el a színpadot.  Éjjel hatalmas vihar rázta meg a teátrumot. De megjött az édes hétfő, kosztümös téboly, a Szorgalom Brigád elkezdte az ablakok beüvegezését. Üde dió, gesztenye és málna volt a díszlet-asztalkán.  

     Mi ez a nagyzolás? – hallatszott a függöny mögül egy Hang. Igen. Ő a Hang hangja volt. Az abszolút szinkron bariton hercege, az ügyelő.

    A színpad bal oldalán egy kővederben, hatalmas fikusz állt. A tövében apró jácintok. S kék füvek. Mintha leszálltak volna a fellegek a földre. S egy árva margaréta sárgája is ott bujkált, mint apró véglény.

 

    S a szubrett melltartója lelógott a virágcserép ajkáról. Tegnap hagyta ott Edina, a dizőzként aposztrofált csinibaba. Édeni sírkertnek tűnt az udvar (csupa sár volt a beomlott fal miatt). Cizellált bilincs gurult a színpadi libikóka szárán (gyűrűnek látta, aki másnaposan arra járt). A háttér egy üveggyöngy-függöny volt. Nyakék-szerű eső (láncokkal).

Isten markában

 

    – Atyám, elolvasta a kötetemet? – kérdezte Szebeni nem kis kíváncsisággal, és némi szorongással a hangjában, de Bence atya szikrázó pillantásait látva már meg is bánta a kérdést és zavarában a sekrestye falán függő faragott feszület felé fordult, mintha attól várt volna valamiféle segítséget, vagy megváltást.

    – Fiam, az a könyv skandalum! – dörrent az öreg pap szónoklatokhoz szokott erős hangja. Merő erotika, pornográfia az egész. Szinte már ragadnak a lapok! Gyalázat! És mindez a mi gyülekezetünk egyik tagjának a tollából! Ahelyett, hogy Istenes verseket írnál és az Úr dicséretét zengenéd! Farkas került a bárányok közé! Míg én az örök érvényű isteni igazság kinyilvánításán fáradozom, te az emberek lelkét mérgezed, és lábbal taposod az evangélium tanítását! A paráznaság bűnében leledzel, és a sátánnal cimborálsz! Súlyos penitenciára számíthatsz!

    – Atyám, a katekizmus nem azt tanítja nekünk, hogy Jézus már megszenvedett a bűneinkért? Akkor miért kellene nekem ezért vezekelnem?

Egy szerény reklám



Nincs elképzelése a jövőjéről? Kevés vagy semmilyen iskolával nem rendelkezik? Nincs szakképzettsége és nem ért semmihez? Megbízhatatlansága vagy szenvedélybetegsége miatt nem alkalmazzák? Ne essen kétségbe! Van az Ön számára egy remek ajánlatunk! Tanuljon tovább egy gyorsan fejlődő iparágban, mely folyamatos növekedést produkál! Legyen tagja egy nemzetközi gárdának, ahol sok fiatal és energikus embert ismerhet meg!

Vagy talán Ön is egy unalmas irodában szeretne szenvedni, undok kollégák és unalmas akták között? Szívesen nevetne együtt a többi kreténnel a főnök hülye viccein? Szeretne évekig várni az előléptetésre vagy idős kollégájának bekövetkező halálára szeretne bazírozni? Ugye, nem? Ennél jobb ajánlatunk van Önnek!

Chilis bab

 

– Van egy húszasod? – szegezte nekem a kérdést Párniczky Misi. A Mária utcában szaladtunk egymásba.

– Nincs.

– Húsz forint – hajtogatta feldúltan. – Nyavalyás húsz forint. Ennyi hiányzik a chilis babomhoz.

Szaggatott előadás következett. Csak másnap kap pénzt a hegedűért, amit az egyik híres muzsikus családnak készített. Nincs egy vasa sem. Nem evett egész nap. Minden vágya egy tányér chilis bab a zöligyümiben. Ez egy hely volt akkoriban, a kilencvenes években, ahová mindenki járt. Rendes nevén: Zöldség-Gyümölcs.

Közben rohantunk, mintha késésben lennénk valahonnan. Misi egyfolytában a járdát fürkészte. Szidta a világot. Ezt az egész rohadt világot. Amit már rég fel kellett volna robbantani.

A MOTOR

 

Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós – állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bőr, arányos formák…

– Gyere a vízbe, apa!

– Rögtön, fiam, rögtön!

A férfi mosolyogva nyújtózkodott el a gyepen. Egész héten hajtott, a gépek még ott zakatoltak benne, ezért mindennek kétszeresen örült: a napnak, mely ugyanolyan gyengéden simogatta, mint ő a fiát, de elsősorban a napnak örült, amiből szinte soha sincs része.


Márkatudatos koporsóválasztás (3. regényrészlet)


Szabadtéri hóesés.

Mike az erdőben császkált. Sötét volt és nekiment minden fa, de ő rá se hederített. Volt nála elemlámpa, mégse kapcsolta fel. Egy igazi férfi a sötétben is férfi, nem fél benne, sőt, ott az igazán igazi.
    Mike bálványozta a női pinát. Minden élete a pina körül forgott, imádott foglalkozni vele, pinavadász volt, muff-fanatikus, és most acélos hirtelenséggel vonták ki alóla imádata habcsók tárgyát. Sajnálta, hogy fütyije garázsa nem fogadja már, nem parkolhat csak úgy be, leengedett kapuba törik a dárda, szomorkásan kint ragadt, kézzel-szájjal nem csapnak le rá. Legalábbis Vera nem. Hímvesszője magányát ki fogja most gyakran megtörni marokra fogással? Elfogyott körülötte a pina, pedig most egy féllel is beérte volna.

Mike teljesen Mike volt, nem tudott más lenni. Igazi, fiatal és szép. Lázadós. Mike merő vakmerőség. Vakmerőség... A fiúk azt hiszik, ez tetszik a lányoknak, a lányok meg elhiszik, hogy ez tetszik nekik.

A tárgy

 

Mi idegeneknek, űrlényeknek neveztük volna őket, a megjelenésük alapján legalábbis mindenképp. Ők földieknek mondták magukat, bárhogy is hangozzék az a saját nyelvükön; és jogosan, hiszen ezen a bolygón születtek, éltek, fejlődtek.

Egy nap ez a civilizáció eljutott arra a szintre, hogy ki tudott tekinteni az űrbe, és észrevették, hogy a Föld körül természeti képződmények keringenek körkörös vagy elliptikus pályákon. A felfedezési láz azonnal elkapta őket, és kutatni kezdték, hogyan szakadhatnak el a Föld gravitációs erejétől. A társadalom szinte teljesen megváltozott; addig mindenki arra törekedett, hogy minél jobb élete legyen a földön, most meg hirtelen mindenki az égbe vágyott.

Bura

Az üvegfalú házon kívülről kiáltok. Semmi. Néha jobb, mint az odavillantott majd gyorsan elkapott tekintetek szórakozottsága. Hóbort ez, akár a kirakatnézegetés.

A harmatos fűben állok, homlokomon gyöngyözik a pára. Melegre lehelek magamnak egy tenyérnyi világot, letörlöm, és a tiszta üvegen át újra homályos minden.

Hozzáérek, otthagyom lenyomatomat, egyedi pecsétemet, átlépem a határt. Beleolvadok a fénybe, vakon botorkálok, meghunyászkodott lábtörlőbe, öblös mély fotelek ölébe ütközöm, idegen, de ismerős illatú ruhásszekrény hívogat.

Apa szeret

 

           A lány a kútkáván üldögélt. Az apja magyarázott neki.

           – Kicsim, ha valakit az ember nagyon szeret, azért képes a kútba is beleugrani.

           – Igazán?

           – Igazán.

           – Szeretsz te engem?

           – Szeretlek apa.

           – Nagyon szeretsz?

            – Nagyon szeretlek.

            – Hát akkor? Ugorj!

Pepe Canalejo: Akinek két anyja van

regényrészlet

 

II.




A piros bicigli Malmsteen cica – Angelo kuzin háziszörnye – nyelvén vernyákolta teli a kátyúkat. A láncokat Tolvaj Ramón kangörcse olajozta. Az éjszaka és az oldalvonal afféle csővé zárult: a végében a kivilágított benzinkút ragyogott. A more egy „turdefrancis” sebességével tepert. A lámpák fényudvarában úgy fékezett, mintha Harley Davidson lett volna a valaga alatt.

A padkán tekergő két vénkurvába karolt, ám Lorenzo pofája megtörte ezt a csodás idillt:

- Az ingyér’ dugásér’ evett ide a lepra? Hó’ hagytad a Tökfejet? Minde’ csak neked ke’?

- A Búlerát adagojja – kezet csókolt Lola mamának és Caro mamának. – A hő’gyek megtiszte’nének, ha velem ta’tanának!

Lola és Caro kiegészítették egymást. Lolát dús idomokkal tömte meg a Devlácska. Marilyn Monroe-t majmolta. Hangjában izgató szigor köszörült.

Caro csontjainak zörgését a neccekben messziről hallani lehetett. Vörös kontya egy álló pélóra emlékeztetett, amit rajongva imádott, no meg mindent, ami „szerelmes”.

 

Paranormális

 

A paranormális szerelmi kapcsolatok nemiség nélküli szellemi anomáliák, mint például az elhagyott kedves iránt érzett vonzalom. Egy letűnt világ, meghasonlott vágyak, kiégett vonzalmak mellett is érdekes összefüggéseket keresni egykori hibáink, és a ma élt valóság között. Egy doboz mélyéről előkerült fénykép, egy rég elfelejtett illat idézheti a múltat, ami elemi erővel tör fel a homályból és élesedik fájó képzavarrá. Máshol van a megoldás.

Itt állok

Nagyanyám ágya felett egy régi olajnyomat lógott. Szűz Máriát ábrázolta és a Kisdedet. Nagyapám ágya felett egy kisebb képen szomorú tekintetű férfi, körben felirat: ITT ÁLLOK, MÁST MIT TEHETEK? Órákig el tudtam nézni. Nagyapám halála után hozzánk került a kép, az albérletbe. Egy délután anyám megint részegen jött haza. Leakasztotta a falról, földhöz vágta, rátaposott. Másnap összesöpörte a szilánkokat, és a szemetesvödörbe szórta.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.