Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Cs dec. 14, 2017 @16:00 - 12:00AM
III. Óbudai Képzőművészeti Tárlat - Szindbád-Óbuda c. kiállításmegnyitó
Cs dec. 14, 2017 @17:00 - 12:00AM
Kiss Márta: én te (n)ő - Kiállítás
Cs dec. 14, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
Cs dec. 14, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
Cs dec. 14, 2017 @17:30 - 12:00AM
Péter-Szabó Katalin és Vágó Zoltán: MIKRODUETT - Kiállítás
Cs dec. 14, 2017 @18:00 - 12:00AM
KAPU - Kiállítás
Cs dec. 14, 2017 @19:00 - 12:00AM
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ: A SZOCIALISTA SZÜRREALIZMUS TITOKZATOS BÁJA vizuális szimfónia
Cs dec. 14, 2017 @20:00 - 12:00AM
A halál kilovagolt Perzsiából
H dec. 18, 2017 @18:00 -
Kezdőmondat Parti Nagy Lajossal
Sze dec. 20, 2017 @19:00 -
Lépésről-lépésre - A Budapest Kortárstánc Főiskola a Trafóban

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

Asztapovo, Zakaz



(Vihar után a hegyek lettek az urak, árnyékpalástot öltöttek, fények gyúltak ormaikon, mellettük szelek fialtak, rugdalózó felhőket csipkésen szaggatták, legnagyobb meredély beléjük hörpölt. A sziklát mintha jéggel vakolták volna, apró csúcsok tengere alátámasztott az égnek.) A vonaton Alugyel Vilár utazott. Túlfelől Szics Guzmán ült leterített zsebkendőjén, lábáról hiányzott a cipő, sárga zoknijából előbújt nagylábujja. Mögötte fiatal turistapár ölelkezett, átellenben mocskos farmersortot, színehagyott pólót és szakadt teniszcipőt viselő borotválatlan fickó Telemann f-moll fagottszonátájának (TWW41:f1) Allegro tételét fejhangon imitálta, két zenész csellón és gitáron kísérte. Szics leszállt Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomáson, ülésen hagyta a mobilját. Alugyel felpattant, utánaszólt az ablakon:

– Itthagyta a mobilját.

Szics: – Nem kéri?

– Nem.

– Köszönöm. – Szics elvette és elindult.

Alugyel busszal érkezett a lesencetomaji intézethez (a kerítés mögött kék tajtékot virágzott a glicina). Az utcáról bólintott az ajtóban ácsorgó portásnak.

– Kérem, szólna, hogy Alugyel Vilár megérkezett?

A portás megkövült arccal rámeredt.

REMÉNY HÁZA



Krampampuli

A szoba sarkában rozzant fotel, fejtámasza elfeketedett, negyedrészét zsebkendő takarta. A foszló szőnyegcsík felpöndörödött, a szegély vonalában látszott csak a parketta lakkozása. Gardróbszekrény tetején megült az elsárgul tapéta, színes üvegvázák fogták a port. Tákolt polc lapjain félig-harmadáig könyvek sorakoztak. Ablak mellett csap csöpögött a linóleumra, tartóján borotva és szappan, kampón törülköző lógott, érintette a szegre erősített zsebtükröt. Gázkonvektor előtt hevenyészetten bevetett ágy, a bordó, plüss falvédő fölött spanyolgitár függött. Asztalon mikrósütő, kenyértartó, tányéron főtt brokkoli maradványa. A nyitott ablak fogantyújára és falba vert kampóra csomózott zsinegen zokni és alsógatya száradt. Hintaszékben középkorú férfi görbedt, plafonra meredve motyogott:

– „Voldemar, az egyetlen cél: embertársaid szeretete, a boldogságukért való munkálkodás. Ha szeretet kiapad a lelkedben, semmit sem tehetsz, minden munkád önámítás lesz, mert csak a szeretet teremthet maradandót és élőt, a büszkeség terméketlen, mert nem érdekli semmi önmagán kívül…” – Nekifeszülve a karfának, előre-hátra ingatta magát.

Felberregett a kaputelefon. A lakó beleerősített, némán mozgatta a száját.

MI LENNE MEGFELELŐ AJÁNDÉK EGY LÓNAK?



Neil Young: Old Man [0-25], Simon & Garfunkel: Old Friends [0’7-21], Paul McCartney: Dear Friend (A hanyatt fordult nappali holdat mintha az ág hegye egyensúlyozná. A nap vörösen beszállt a tompa dombok ütegébe. A Csenge-hegy cserjesedő gyepéről nekirugaszkodó szél kisült sziklagyepet bizerélte. Alább szurkos csónakalj paskolta a tavat. A víz felől rohamozó szél feltépte a felhők sötét szélét, alóluk előtűnt a nappali kékség.)

Az utca melletti garázssortól elhanyagolt kórházudvarra hatolt a kamera, lapos tetejű, megszürkült épületek mögött osont, borókákat került. Vaskapuval szemben a nem túl messzi vár. A felvevő megállapodott egy táblán: Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet Raktára.  A kerítés mentén fiatal olajfák, elbokrosodott hárs, amelyben elbújni lehet. Szanaszét nyír, füge és nyíló mezei katáng. Kertésznadrágos, bakancsos Zuárd (őszül; inas, ábrázatán zárkózott kifejezés ül) lefűrészelt ágakat rakott a talicskába. Újabb felírás: Belgyógyászati Osztály (Krónikus Osztály). Az út szélén, két kaszárnyaszerű téglablokk között padok, köröttük szétszórt csikkek; vagy tucatnyi ápolt üldögélt, közelebb a lépcsőhöz négy felnőttből álló cigánycsalád hallgatott egy fehér hálóruhás ötödiket. Karikás szemű, csont és bőr nő könyökénél behajlított karral, mint a robot botorkált. Motyogott. Ahol az előbb a kamera lopakodott, alacsony, törékeny, ritkás hajú, középkorú férfi szedte a lábát, pizsamafelsőt húzott a pólójára. Elhaladt a Tósok SzállítóMűvek teherautója előtt, hátfalról kezeslábast viselő férfi adogatta a székeket. Laca az első padhoz közelített amelyen Szolfézs, Tavaszka, Tiha ült, Szita Zita, Ada, Benjámin, Peccs, Salamon, Gyia álldogáltak. (A hóbogyókon túl az ikrek balra döntött fejjel nézték Tafota bácsit, aki tavalyi mandulába lyukat ütő fakopáncsot figyelte.)

Fájdalmas arcú, negyven év körüli nő (tenyere élét gyakran végigsimítja a pofacsontján; akadozva beszél, olykor a mondat végén csücsörít):

– Egyszer ráfaragsz, Laca.

– Akkor úgy leszek, Ada. De most nem úgy vagyok.

Pohos, öregedő férfi – Benjámin – mutatóujjával megütötte az orrát. – Alex…

Laca pukedlizett. – Pontosan, Benja. Őméltósága Dolgavan Alex Desszert, szolgálatára. – Mastu kenőcsöt nyújtott neki. – Íme a szer, csak keneszeld.

Benjámin szeme felragyogott; hálásan: – Ó, Desszert…!

 

Üvöltés-analógia: 1968 – 2015.



                                                      Dal: „Tékozló fiúk” – Omega.

     

 Láttam legjobb tanáraim lehunyt szemei mögött rejtőző

 gondolat-romjait, befelé siratva múltat és szétzüllött

 jövőt,

sötét utcákon félve szaladva, gondolat-rejtve egy elvesztett

barát, rokon után kutatva,

és láttam magunkat, égve az éjszaka mámoros fényében

a csillagos ég alatt cigarettába és whiskybe burkolva,

magunkat, akik trikolorunkba bújva vártuk a szellemi terrort

minden másnapon a hideg, kegyetlen szemekből.

 

               1956 és 1968: FILMEK, DALOK

                     „Soha nem látott 56-os felvétel” (9:26)

                     „Czechoslovakia – Soviet invasion” (5:06)

 

Mi, akik a kommunizmus és a klérus kísérleti alanyai voltunk

hosszú hajjal, intőkkel, pofonokkal kitüntetve

de megvilágosulttá vert lélekkel pengetve gitárunkat

tapostunk rá a lélek örökösen fagyott jegére

Mi, akik nem utazhattunk Nyugatra, és már nem is akarunk soha

mert virágkoszorú helyett undor-glóriát akasztott nyakunkba

a kapitalizmus „rothadó” fogyasztó-álomkór pora

bűzös röhögéssé változtatva emberi méltóságunkat

 

                                     Dal: „Honky Tonk Woman” – Rolling Stones

 

GORKIJ

(Kamaradráma)

 

 

Szereplők:

Lakó

Vendég

 

 

 

A leengedett függöny mögött a Feel So High című dal hallatszik. Másodpercek telnek, ajtó csapódik a helyére.

Lakó hangja: „Itt vagyunk… Jöjjön… Asztalnál vagyunk; foglaljon helyet…” (Bútor nyikkan) „Rendben…” (Távolodó halk léptek)

 

(Nyílik a függöny)

 

Vasúti kocsi belseje (vasúttársaságok nem használnak ilyet, leginkább sertésszállító eszközre hasonlít, de nincsenek billenthető vályúk, s a baloldal kivételével, ahol méteres, téglalap alakú ablakkivágás látható (léckeretes üveg fedi), rések nélküli; jó része kartonból, festett nikecellből készült). A színpadon teljes hosszában végigfektetett síneken áll; a kocsi ablakos elejét sötétség zárja (a darab végén ellenkező irányba húzzák), elülső oldala hiányzik, a nézőtér minden pontjáról jól belátható. (A tévében Des’Ree énekel)

Szemben az ajtó, attól kissé balra gyalulatlan íróasztal, tetején távirányító, személyi igazolvány, néhány napilap, váza száraz virággal, hamutál csonkig égett gyertyával, a piros viasz kifolyt a fára, mellette kávéscsésze, hántott tökmaggal teli, odébb hőtartó teáskancsó, alátétes ibrik, poros ragasztószalag, melyet a sarokhoz tapasztottak, átellenben zöld gombostű áll ki az asztallap oldalából, rojtos masni lóg róla, arasznyira mélyen metszett rovások; két alufólia henger közül az egyiket colt nyomja (a fegyvert úgy állították, hogy a székre telepedőnek a töltények csappantyúja látszik, markolatnál további két lőszer hever). Felső sarokhoz állogatva négy darab gyógyszeres üvegfiola, cukortartó, öblében óra. A bútor jobbfelén kialakított fiókos rész zárt, négy lábát három különféle fából eszkábálták (bal elsőt ék támogatja). A sánta lábat furnérkockán tartott spirituszmelegítő érinti, rajta lábas; mellette akkumulátor, kivezető pólusait két drót köti az asztal fölé kampózott, világító, csészeburájú villanykörtéhez (másik két szál a tévéhez csatlakozik). Túloldalon kisasztal (azon kancsó, tartóban szappan, műanyagpohárban fogkefe), felette terjedelmes tükör, közelében, az ajtót magába foglaló falon egy kisebbet is akasztottak (ezekben tükröződik majd a reflektor fénye), öntapadós kampón törülköző, alatta benzineskanna. Pöndörödő tapétacsíkhoz igazítva 4-es méretű rexasztal, eldőlt a gombája, a hat golyó szerteszóródott, a két dákó posztón fekszik. Szemközt ablak (éjszaka borul rá – fokozatosan hajnal old bele, majd űzi el a sötétet), viharvert olajradiátor, péklapátnyi, kismutató nélküli óra függ, a polc fél tucat folyóiratnak ad helyet, egy kupacban könyvek, ugyanott összecsavart szőnyeg, végénél feltekert hálózsák, szivacs. A tévé (tetején gombos, sötétlapú szerkentyű) kocsi közepére fókuszál. Hátul, kiszögezett lampionmaradványt érintő állóvázán plüss, cintányéros majom gubbaszt. A kocsi csaknem teljes szabad felületét könyvkivágások borítják.

 A Kutya halál

Tragédia egy felvonásban

Játszódik 1945 nyarától 1958-ig.

 

Szereplők:

 

Sakál (Kaukázusi juhász, szukakutya, a Vörös Hadsereg tankelhárító kutyája)

Zoltán (Kozma Zoltán)

Tatiana mama (Zoltán nagymamája. Első világháborús magyar hadifogoly szibériai felesége. Erős orosz akcentussal beszél magyarul.)

Stefike (Zoltán édesanyja, orosz akcentussal beszél magyarul)

Berci (Felvidéki egyetemista)

István (Felvidéki egyetemista)

László (Felvidéki egyetemista)

Pártitkár Béla

1. Ávós

2. Ávós

Gábor (Földes Gábor, színész és rendező, egyidős Zoltánnal, a főiskolán Zoltán barátja. 1958-ban a forradalomban és szabadságharcban való aktív részvételéért kivégzik a győri rendezőt.)

Szergej kapitány

Bíró



1. jelenet

 

1945 júniusa. Sakál és Zoltán találkozása.

Sakál éhezik, igen leromlott állapotban van, elhagyatott, kétségbeesett. Csontok után kutat. Mindhiába. Zoltán frontszolgálatos büntetőszázada feloszlott, a felszabadulása helyszínéről Ausztriából igyekezett volna haza Gömörbe, Rozsnyóra. Katonaszökevénységért kapott kegyes 8 éves ítéletéből (az ítéletek többsége halál volt) 6 hónapot lehúzva élte túl a háborút.

Ebben a jelenetben a Velencei tó fölötti dombságban, a székesfehérvári páncéloscsata északi peremvidékének kiégett roncsai között jár, valahol Alcsútdoboz és Sukkuró között, szekerével és lovával, lefűrészelt csövű dobtáras gépfegyverével.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.