Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Sze jún. 28, 2017 @18:00 -
Ajánlom a könyvedet
P jún. 30, 2017 @19:00 -
Jazzköltészet júniusban

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

Helyzetjelentés

 

Írország. Vonattal robogok Dublin felé. Ígéretek… A sziklákkal tarkított mező, a szürke, boltíves ég, a méregzöld fű visszavezet gyermekkorom világába. Koboldok földje ez.

A vonat robog. Ír földön vagyok, fülemben brit rock… Most érzem igazán, hogy fájdalmasan magyar vagyok. És nincs hazám. Idegen ország, új élet ígérete, és a sejtekben felsejlő honvágy. Gondolataim szülőföldemen járnak… Viharsarok…

kis, karácsonyi angyaltalonkodó

Én vártalak, te másfelé mentél.
Karácsony helyett tropára ment tél
hordott össze hetet-havat rólam;
így elkerülted a disznóólam.

Bár nem vagyok kis Jézus, se ’Anti’,
csak járt volna egy misztikus randi,
az emberen kívüli szellemmel;
malackodás az álszent kellemmel.

Kelléktár

 

 

lógnak tapsrend után,

tegnap leköpött szögein

kivénhedt, afrikbélű bábok.

málló diszleten

nyí kicsapott kuvasz,

döglött fényű fejlámpák

árnyán megfeszül.

hogyan simítsam immár puhává

szálkás, szíjácsánrepedt hitem?

júdáscsókokat miként jegeljek?

szakadt inakkal akasztva

minden kellék torzidővé alvad,

holt évekként szitál belőlük

fűrészfogmart öröm.

Csapda   

 

 

    - Mit akarsz? - horkant fel, amikor feltekintve meglátta Greget az íróasztala előtt.

    A fiú zavarba jött Steve szokatlan hangjától. Köhécselni kezdett.

    - Veled akarnak beszélni - mentegetőzött.

    - Kicsodák?

    - Nem tudom. Két elefántbébi.

    - Rázd le őket.

    - Próbáltam, de csak az üzletvezetővel hajlandók tárgyalni. Ráadásul név szerint téged kerestek.

    - A frász essen beléjük! - dohogott Steve, s kelletlenül felállt íróasztala mögül.

    Pont most!

    Megígérte Erikának, ma korábban hazamegy, ha törik, ha szakad. Noha nem értette, felesége miért ragaszkodik ahhoz, hogy ő is elmenjen az óvodába. A gyereket nélküle is fel tudják venni. Erika mégis kötötte az ebet a karóhoz. Legalább a beíratásnál legyél ott!

 A kontextus összezsugorítása

 

Megérkeztem. A poggyász szétesett,

a holmik szétszóródtak, min dobókockák.

Zajlott a Ki nevet a végén?

„Társasjáték ez az ország.”

Megfogtad a csuklóm, eléggé durván vonszoltál.

Nehéz volt az izzadtság.

Átlátszó volt a parfüm.

Mintha a szívembe állt volna a hajtűd.

Kilenc dekk

 

 

 

 

/Szőke Imrének – ő tudja, miért/

 

 

 

A füstszagról jutott eszembe. Már megint hetek óta nem voltam kint, csak az erkélyen. Képzeletben persze nagy mellénnyel a Duna-parton sétálok a víz felé, vagy üldögélek egy padon olvasgatva, vagy csak úgy nézem, ahogy jönnek-mennek az emberek. De még sosem néztem. Nyugodtan nem. Esetleg félrehúzódva, izzadt tenyérrel, remegő kézzel szorongatva az öngyújtómat, remélve, hogy nem tojok be, mire hazaérek valahonnan, ahova muszájból mentem. Szidtam magam, mert megint csak elképzelek, és nem merek. Dereng valami, amit a pszichológusom az immaginációról szövegelt, de mit sem ért vele.        

 

fehér vásznamról

 

álmomban

mindenki alszik

eszmélek

lassított lépteim

tompítják

a hajnal neszeit

nem szeretnék

felzavarni senkit

kulcs harap a zárba

kilépek egy más világba

partjáról csodálom

ahogy kiflivé görbül

és szunnyad a tenger

védtelen mint én

most kileshetem

Aline Ohanesian

 

Hawaii születésű, de jó amerikai, igazi művelt yenki-lány,

persze, amúgy meg szomorúszemű örmény is, a neve, ugye …

Van egy rábízott története, nem hallgathat róla,

mondja is, meg nem is, siratja is, meg nem is,

nem keres felelőst, felelősséget,

szívére szorított emlékgyertyát éget.

Nem lenne fair a Musza Dagh-ot emlegetni. Biztos olvasta.

Csak nem tud mit kezdeni a rálőcsölt múlttal,

s így mi sem tudunk mit kezdeni a múltjával.

Erika

Imádom az Erikát. Fiatalkorom nagy szerelme volt. Anyunak kellett valami a munkájához, de akkor még nem terjedtek el ennyire sem a számítógépek, sem a nyomtatók; ezért vett egy Erika 50-es táskaírógépet.

Szerettem, ahogy kopácsol. Szerettem, hogy nem volt egyszerű lenyomni a gombokat; tényleg úgy éreztem, hogy minden leütött betűnek súlya van. Imádtam a trükköket, amiket alkalmaztak vele, például az ezret mint számot nem számjegyekkel gépelték le, hanem egy kis L betűt, ami mögött kis O karakterek sorakoztak. Sosem értettem, hogy miért nem a nagy O-t használták; valamiért ez volt a szokás. Mindig is tiszteltem a szokásokat. Imádtam azt is, ahogy a sor végén megszólalt a csengő; mintha a szöveg leírásának a titkolt, valódi célja az lett volna, hogy a csengő végre elhangozzék.

Kávé és

 

Hétfő. Egy kávézóban vagyok ma.

Valami különlegesre várok,

míg az egymásba borult illatok

úgy fekszenek rá az asztalokra,

mint a tettre kész szerelmespárok.

 

Kávémban megremeg a kiskanál -

ő már sejti, hogy figyelni jöttem.

A hirtelen született pillanat

most szép lassan összemegy és leáll.

Gyermekbénulás egy csöpp időben.

 

Költsetek fel, ha ébren álmodom1

(forgács)

Bal zsebembe szabályos négyzetre hajtogatva bedugok egy ötszázast, a jobb zsebembe egy ezrest. Az ötszázasból metrójegyet veszek. Csak egyet, mert visszafelé rollerrel jövök. És villamossal, mert a villamoson lehet bliccelni, a metrón nem. Az ezresből ebben a szép, tavaszi napsütésben megajándékozom magam egy medállal, ami égig érő fát szimbolizál és a város másik végén árulja egy mozgássérült kézműves. Mert megérdemlem! Ez elég ritkán fordul elő. Vagyis az, hogy költök magamra; be kell osztani, ami van.

Üres

Megint ez a ház. Csak most
értem ide. A csend már belevéste
az árnyékokat a tájba. Apa,
hol vannak a kutyák,
kérdeném, de az üres szobában
csak emlék kering, vállamra száll
és látni, az udvaron teknőbe
önti a holdfényt és mosni kezd anyám.

Szerinted lehetséges az, hogy nem sokkal ebéd után, egy madár repüljön át a csukott ablakon?


Annak a kis jószágnak meg sem kottyan a kemény ablaküveg, hanem, mintha csak valami vékonyka párafátyol lenne, ki-be repdes rajta, majd mikor megelégeli a mutatványt, leszáll az asztalra közvetlenül a telefon mellé és egyik, kinyújtott szárnyával leemeli a kagylót. Leemeli, azután óvatosan az asztal lapjára helyezi, felröppen a nyomógombokhoz és egyik számról a másikra ugorva, hívást kezdeményez. A döbbent ember, meg csak néz és kis idő múlva arra lesz figyelmes, hogy a kagylóból, valaki recsegő hangja, hallózik.

BUDAPEST

 

ismerős

a maszatos hirdetőfal

a megkopott zebra

a repedezett aszfalton

a napszítta dobozok

a kirakatban

a friss kenyér illata

a sarki bolt előtt

a barátságosan mosolygó hajléktalan

az aluljáróban

Akar beszélni róla?

 

 

 

    – Persze hogy akar, hiszen azért jött ide, igaz? De mondja, miért hiszi mindenki azt, hogy nekem kell megoldanom a nyavalyás kis problémáját? Végtére is minek néznek maguk engem? Na, jöjjön beljebb, jöjjön már, jöjjön, ne ácsorogjon ott az ajtóban, foglaljon helyet – folytatta békülékenyebb hangon Dr. Kahn, miközben határozott mozdulatokkal terelgette látogatóját a nappali irányába. – Ne oda, ha kérhetném, a fotel az én helyem, tudja, együtt öregedtünk meg. Oda üljön, arra a másik kerek székre. Elöljáróban azt azért szeretném elmondani, hogy nem vagyok vevő az „elvált szülők gyermeke”, vagy „a társadalom a felelős értem” dumákra. Én sem ezüstkanállal a számban születtem. A feleségéről pedig – már, ha van –, említést se tegyen. Én is voltam nős. Próbáljon meg előrukkolni valami hihető, életszerű történettel – mondta, miközben húsos, tömpe ujjaival állát masszírozgatta és divatos, vékony keretes szemüvege mögött mélyen ülő, csillogó gomb szemeit le sem vette páciensének zakójáról, melynek felső zsebéből egy spagetti darabka csüngött alá. – Most pedig kérem, lazuljon el egy kicsit, ne feszengjen, és főleg ne nagyon mocorogjon azon a zongoraszéken. Az egy igazi békebeli darab. Még a nagyanyámtól örököltem.

    – Drága doktor úr, én azt szeretném mondani, hogy…

donkihóte

akit anya szült ritkán
lesz donkihóte
vagy antonkolhász

egy darabka kolbász
némi aprópénz amiért
anyját barátját szerelmét
feláldozza megöli

láncfűrésszel felebarátját
precízen megfelezi ledarálja
felszeleteli önmagát

 

cannabismese

első mese

díványon fekszem lukas díványon

emlékszel a bohócokra mindnek

merev szeme volt tágra nyílt

merev szeme és borzvizelet

szaguk volt akkor még nem tudtam

mi ez csak néztek és én féltem

tőlük azt mondtad tedd a tükrödbe

rejtsd a nap szeme elé

mennyi voltam hat

A tökéletes férfi

A tökéletes férfi itt ül velem szemben. Ennek a férfinek félistenek a nemzői, ha ez lett a végeredmény. Az a fajta, aki csak nekem tetszik, de azért neki is van értő közönsége, nem csaphatom be magam. Csak abban bízhatok, hogy egyikkel sem fog találkozni. Swann érezhetett ilyet, amikor felfedezte Jetro főpap lányát Odett szépségében. Igen, tökéletesen értem Proustot, amikor Swann nőkhöz való viszonyát jellemzi. Az én szerelmem is ilyen. Hosszú, vörös haját felcsavarta a feje tetejére, de a nap folyamán a feszes lazaságból kioldódott néhány tincs, kibújtak a fogságból, hogy a leggyönyörűbb mértani formát vegyék fel, egy hosszúkás es kanyart. Ez a természetes görbület önmagáért létezik, azért, hogy betöltse a világegyetem réseit. Kék csíkos, hosszú ujjú pólót visel, őrület, ahogy rálóg a kézfejére, majdnem eltakarja az ujjait. Belefacsarodik a szívem, hogy a találkozásunk előtt valaki más már hozzáért. Vékony és izmos. A farmerjának is túl hosszú a szára, kirojtosodott, ahogyan a földet súrolja. Nem fél állandó kontaktusban lenni a kosszal, nem fél az élettől, nem fél a valóságtól. Milyen fehér a bőre, milyen kis szeplős. Nem üldözne mindig, hogy menjünk ki a strandra. Lerakta a hátizsákját maga mellé. Szeretném, ha tradicionális neve lenne, a leggyakoribbak közül valamelyik.

 Strohmann hátrahagyott bédekkere Nyomkeresőnek

 

Már az első sétádon feltűnhet

hogy nincs két egyforma kerékpâr

és a piactéren nincs piac

a szabad ég alatt kínált forraltbor

még nem terjedt el

de láthatsz színesen korosodó hippiket

ahogy nyájként összekapaszkodva

az Aquarius-t zümmögik

hogy el ne felejtsék

ők egy közösség

kell-e mondani

magányos egyedként

itt hamar felfordulnának

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.