Keresés a honlapon:

Koósán Ildikó: József Attilához

 

József Attilához

Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is,

könnyű a délután, fölém derül az ég is,

friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben,

tavaszi selymes ár, ahogy még soha szebben.

Egy vén rigó fütyül, jó karmesterhez illik,

a kórus válaszol, lelkem lelkedre nyílik.

Zenél a rím szavakban, fecseg a dallamon,

ma rólad szól, s ma nékem, nem űzöm el, hagyom.

Eljöttél, víg a ház, fényre nyit ablakom,

veretes bibliám, verseid olvasom.

Mormolják, s hallgatom, az ismerős sorok

a holnapot, a rendet, ahogy te gondolod.

Gyárudvaron kószálsz, elér az alkonyat,

lázong veled az éj, a sínre zárt vonat.

Érzem, nem könnyeden lépsz át a könnyeden,

szivárványcsöppjein a bánat  visszanéz,

szerelemeid ölelni mégis lendül a kéz...

Lélekbúvárod én, engedd meg hadd legyek,

ha kérdenek majd rólad, tudjam az éneked,

mert korhadó a sors, varázsa nincs mesénknek,

mint összetört cserép, üres és torz az élet,

dühödtebb lett a kor, tompább az érzelem,

a régi gazdag kertben ma bojtorján terem.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-05-22 07:00:43

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.