Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Beck Tamás: Víz alatt

 

A kád forró vizében ül, s azon morfondírozik, ha vége lesz a fürdésnek, vajon megetesse – e a tengerimalacot, vagy inkább verset írjon róla. Fogas kérdés, az állatnak melyikből lenne nagyobb haszna. A férfiban hirtelen föltámad a bűntudat. Minden háziasított állatot megfosztott az emberiség az önellátás képességétől, hogy magához láncolja őket. De a férfi önnön helyzetét sem látja rózsásabbnak. Semmit sem képes előállítani, még készételért is a Tesco – ba szaladgál.

Egyedül fürdik, holott a bevásárlóközpontból hazafelé jövet találkozott a szomszédasszonnyal. A hölgy kedvéért tettek egy sétát a Páterdombon. Miközben haladtak felfelé az emelkedőn, a férfinak eszébe jutott a relativitáselmélet azon megállapítása, miszerint minél messzebb jutunk egy bolygó középpontjától, annál gyorsabban halad az időnk. Ergo ez a nő éppen megrövidíti az életemet, gondolta, de óvakodott szóvá tenni. A szomszédasszony gyönyörű, szószátyár szentfazék, s a Páterdomb legmagasabb pontján elárulta a férfinak: a negyedik fatimai titok állítólag egy bajuszos magyar fiatalemberről szól, aki elpusztítja majd az egyházat. Én rendszeresen borotválkozom, nézett ekkor a nő savószínű szemébe a férfi.

Nagy levegőt vesz, és egész testével lemerül a víz alá. Tüdeje, akár egy gyöngyhalászé; sokáig képes gondolkodni odalent. Fizikusként tudja, hogy sűrű közegben kisebb sebességgel halad a fény, s akár megelőzhető, ami légüres térben elképzelhetetlen. Víz alatt a lehetetlen is megtörténhet, szokta magában motyogni, de most nem jut eszébe sem a relativitáselmélet, sem a fényt lehagyó testek által kibocsátott Cserenkov – sugárzás. Már éhes lehet a tengerimalac, és képtelen az önellátásra, hacsak le nem legeli a férfi kedvenc szobanövényeit. A kála védett helyen van, de a páfrány helyzete aggasztó. A férfi nyitott szemmel tájékozódik a vízben, s egyszer csak megpillantja korunk társadalommodelljét. A társadalmi rétegek úgy rakódnak egymásra, akár a World Trade Center emeletei. Ha katasztrófa következik be, csupán az alsóbb emeleteken tartózkodóknak van esélye a menekülésre, akik önellátásra képesek. A férfi, aki felső középosztálybeliként készételért is a Tesco – ba szaladgál, egyszeriben ráébred, hogy halálraítélt. Mintha a cirkófűtés miatt nem vásárolt volna két hónapja szén – monoxid – detektort a fürdőszobába.

Kitűnően hozzák – viszik a csövek a hangot. Azt is hallani, hogy az alsó szomszédok ádázul veszekednek most valami semmiségen. A férfinak meggyőződése, hogy az ismeretterjesztő könyvek hazudnak, és a földi atmoszféra nem áldás, hanem átok. Persze: lélegzetvételhez juttatja az embert, és megóvja a részecskezáportól. Szétszórja azonban ugyanakkor a fényt, és meggátolja, hogy az emberiség kozmikus távlatokban gondolkodjon. Láthatatlanokká válnak a csillagok; nappalonként mintha kék színű mennyezet feszülne a fejünk fölé. Világméretekben mérve jelentéktelen problémáink vérre menő viták forrásai lesznek, életünk megismételhetetlen csodáját pedig ennek következtében eldobandó hulladéknak látjuk.

Nagylábujjával alighanem kipöckölte a dugót, mert a kádban érezhetően csökken a vízszint. Valami mégsem stimmel. A lefolyó körül az óramutató járásával megegyező irányban örvénylik a víz, akár a déli féltekén. Talán Dél – Amerikában vagyunk, gondolja, ahol a tengerimalacok még önellátóak voltak. Aztán a szomszédasszony lép oda a kádhoz; ígéretesen mosolyog a férfira, s ujjaival széthúzza előtte szeméremajkait. Víz alatt a lehetetlen is megtörténhet, motyogja meggyőződés nélkül a férfi, mert biztos benne, hogy szokás szerint elaludt a kádban. Percek múlva fel fog ébredni, s a víz addigra legjobb esetben is langyosan csiklandozza bőrét.

Még álmában kiugrik a kádból. Kitárja a fürdőszoba aprócska ablakát, és felpillant a csillagokra. Ezért imádja az éjszakát, mely lebontja a kék színű mennyezetet fejünk felől; a férfi ilyenkor kozmikus távlatokban képes gondolkodni. A szomszédasszonyt nem látja már sehol. Belenéz a tükörbe, s önkéntelenül végigsimítja mutatóujjával a szája és orra közötti részt.

Jól állna nekem a bajusz, morfondírozik.

  
  

Megjelent: 2014-08-11 01:12:32

 

Beck Tamás (Zalaegerszeg, 1976) költő, prózaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.