Keresés a honlapon:

Szabó P. Katalin és Czinkóczi Krisztina: Apokrif Házavató

 

Az Apokrif Irodalmi Folyóirat felolvasóestje ismét új helyszínen került megrendezésre, a H13-ban. A házigazda, Fráter Zoltán ugyan jó hangulatot teremtett, de az est szerzőinek teljesítményét nem sikerült felülmúlnia. A házavató első felében a lap régi alkotói mutatták be műveiket, majd a második szakaszban meghallgattuk Evellei Kata és Margócsy István tanár úr beszélgetését.

Az első felolvasó, Fehér Renátó, nemrég tért haza Prágából. Versei korábban már megjelentek az Apokrif előző számaiban. A fiatal szombathelyi költő rendszeresen publikál a Litera irodalmi portálon is. Csak szilveszter című verse szinte ünnepélyes hangulatot teremtett. Lírája nagy érzékenységről árulkodik, előadásmódja pedig képes követni és hitelesen alátámasztani szövegei mondanivalóját.

Ezután Kötter Tamás október végén megjelenő novelláskötetéből (Rablóhalak) hangzott el egy részlet, amely eredeti, szórakoztató és kifejezetten színvonalas volt. Úgy gondoljuk, minden jelenlévő szívesen tovább hallgatta volna, mint ameddig arra lehetőség volt. Kötter publikál az Esőnél, az Ezredvégnél, de megjelent prózája a Palócföldnél, a Forrásnál, vagy a Hévíznél is. Fráter Zoltán Balzachoz és Bret Easton Ellishez hasonlította, de a párhuzam atyja nem Fráter, mások szintén mérték már a francia és amerikai elődökhöz. Szövegei ugyanannak a társadalmi rétegnek a morális hanyatlását mutatják be, melyet Rastignac is jól ismer, csak Kötter hősei napjainkban élnek.

Halmi Tibor alkotásai komolyabb elgondolkodást igényeltek volna filozófiai hátterük miatt, mint amennyi megadatott az est keretében. Verseit általában jellemzi egy mély gondolati háttér, nem elég egyszer olvasni, vagy hallani, őket. Választása ezúttal Nietzsche tanítványai - capriccio című versére esett, melynek csattanója olyan egyetemes igazságra hívta fel a figyelmet, ami túlmutatott Nietzsche filozófiáján.

Erős Zoltán előadása osztatlan sikert aratott, hogy a hallgatóság mennyire el volt ragadtatva azt az a megjegyzés is bizonyítja, melyet a hátsó sorban ülő fiatalok a produkció végén mondtak: „Ezért jöttünk.” Erős Zoltán élénken és gesztusokkal kísérve, nagy hozzáértéssel olvasta fel Papp Sándor Zsigmond írását, melyhez sokat hozzátett előadásának érzékletességével. Papp Sándor Zsigmond nemcsak újságíró, hanem íróként is komoly sikereket ért el (Látó-nívódíj 2001., Artisjus irodalmi díj 2012. etc.). Az elhangzott részlet a Karel Gott az Elba vizében című novellából származott, mely Apokrif nyári számában jelent meg.

A műsor első felét Palágyi László dalainak gitárkísérettel való előadása zárta. Palágyi dalszövegei méltó társai voltak az előzőekben felolvasott költeményeknek. Önállóan is tarthatna egy estet egyszer.

Rövid szünet után az Idyllium versperformanszon készült felvételt láthattunk Evellei Kata Világfalu-evangélium című verséről, majd a fiatal költőnő Álombunker című első verseskötetének bemutatása következett. Margócsy István tanár úr beszélgetett a költőnővel. A kötet címében fellelhető erős ellentét már önmagában sok kérdésre adott okot. Evellei megjegyezte, hogy az álom szót általában valami kellemes dologgal kapcsoljuk össze, sok nyelvben – ahogyan a magyarban is – rokona az álmodozás, ábránd kifejezéseknek. A bunker viszont fenyegetettséget, háborús hangulatot közvetít. Ez az ellentétpár többször is előkerült a beszélgetés folyamán. Evellei Kata kifejtette, hogy az álmot ő az éjszakai álom értelemben használta a címben, egy semleges, módosult tudatállapotként: álmunkban védve vagyunk a fizikai valóság törvényeitől, így sok olyan dolgot tapasztalhatunk meg, amit ébren soha, legyen ez akár jó, akár rossz dolog. A bunker pedig biztonságos helyként jelenik meg ilyen értelemben. Margócsy tanár úr hozzátette, hogy sok más biztonságos hely is elképzelhető, ahonnan lehet szemlélni a külvilágot, ez a szó viszont óhatatlanul háborús veszélyt feltételez. Innen ered a két kifejezés ambivalens és mégis összeillő viszonya.  Az álom egy védett, zárt rendszer, melyben „felfüggesztődik az alapvető létbizonytalanság”, ugyanakkor kilépve belőle nem lehet pontosan megragadni és leírni. „Egyetlen vers sem arról szól, amiről akartam.” – mondta Evellei, és én is úgy gondolom számos alkotó egyetért ezzel a megállapítással saját műveit illetően, hiszen hosszú az út a gondolattól a papírig (vagy a képernyőig). „Magam építettem, és nem tudok belőle kilépni.” A külső szemlélő nézőpontja, a kívülállás igénye azonban folyamatosan jelen van a versekben. Szóba került a sok versben előforduló dialógus  forma, ennek kapcsán a költőnő elmondta, hogy nem szereti az önmegszólító verseket, így nála nem erről van szó. Ismeretlen személyek beszélgetnek ezekben a versekben, vagy a lírai én egy képzelt félhez beszél. Ez jelentené a másik fél felé való nyitást, a bunkerből való kilépést, de ez a lehetőség a kötet végére szertefoszlik.

Annak, hogy valakit „lelki szemetesládának” használnak, lehetnek előnyei is, egy költő számára biztosan – fejtette ki szokatlan véleményét Evellei, erről a köznapi használatban negatív csengésű szóról. Ugyanis az, hogy „amit összeszedünk”, átformálva kiváló alapanyag lehet a művészeti alkotáshoz. A költészet átalakítja a szavakat, más jelentést, – a mindennapitól eltérő – érzelmi töltetet adhat nekik, ennek lehettünk tanúi a beszélgetés során többször is. Az estet Evellei Kata felolvasása zárta. Érdemes a továbbiakban is figyelni a fiatal költőnőre, aki immár belépett a kötettel rendelkező alkotók körébe.

Apokrif Házavató, H13, 2013, szeptember 25.
Szabó P. Katalin és Czinkóczi Krisztina

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-04 09:18:15

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.