Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Szo nov. 25, 2017 @16:00 - 12:00AM
III. Óbudai Képzőművészeti Tárlat - Szindbád-Óbuda c. kiállításmegnyitó
Szo nov. 25, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szabó Veronika: Queendom - A férfitekintet hatalmáról / Kortársszínházi előadás
Szo nov. 25, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
Szo nov. 25, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
Szo nov. 25, 2017 @19:00 - 12:00AM
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ: A SZOCIALISTA SZÜRREALIZMUS TITOKZATOS BÁJA vizuális szimfónia
V nov. 26, 2017 @17:00 - 12:00AM
Kiss Márta: én te (n)ő - Kiállítás
H nov. 27, 2017 @17:00 -
Biszák László: Az elmúlt évtized - Kiállítás
H nov. 27, 2017 @18:00 -
In memoriam Lányi Péter - Hangverseny
Sze nov. 29, 2017 @18:00 -
PIM Esti Extra / Kassákizmus1
Cs nov. 30, 2017 @16:30 -
Jónás Tamás irodalmi estje

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

 



Kobajasi - Beethoven - Schiller Örömódájáról

 

Lángolj fel a lelkünkben szép

Égi szikra szent öröm,

Térj be hozzánk drága vendég,

Tündökölj ránk fényözön.

//:Egyesítsed szellemeddel,

Mit zord erkölcs szétszakít,

Testvér lészen minden ember,

Merre lengnek szárnyaid.//

 

Bele sem tudom képzelni magam, hogy milyen jó dolgom van. Az egyik pillanatban Dalí paranoia-kritikájáról olvasok és írok, a másik pillanatban begyűjtök szövegrészeket Schiller Örömódájából Beethoven 9. szimfóniájának utólagos feldolgozásához.

 

Mert most 2017. október 3.-án 19 órakor néztük az Erkel Színházban a 9.-et. Az előadás a „Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny” ünnepélyes nyitóhangversenye volt a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara előadásában. Elhangzott Kodály: Galántai táncok, Liszt: A-dúr zongoraverseny, majd Kobajasi vezényletével Beethoven: 9. szimfóniája.

 

A hangverseny frenetikus siker volt. Utána még egy szimfóniányi volt a koreográfia, ahogy a Kobajasi a zenekart felállíttatta részenként, majd kivonult az énekesekkel, és visszajött többször. És hoztak minden hölgyénekesnek virágcsokrot a rendezők, a férfiaknak egy rejtélyes papírzacskót, feltehetőleg valami márkás borral. És hajlongtak. És átkulcsolták egymást karjaikkal, és a legkülönbözőbb kombinációkban köszönték meg a közönség vastapsát. Szóval nagy fesztivál volt.

 

Tóth Dénes az 1956-ban kiadott Hangversenykalauz 178. oldalán így ír: „Ebben a szimfóniában Beethoven megrendítő módon az egész végtelenséget meg akarja ragadni, áttör minden eddigi szabályt, nem érdekli őt a hangszerek technikai korlátozottsága, de az emberi hang organikus adottságai-kötöttségei sem. Minden végletes, minden hang izzó, minden indulat a végsőkig felgerjesztett, minden érzelem túlfeszített, túlcsorduló benne. Minden tételben más-más zenei apparátust használ. De ilyen magas fokú izzás mellett is hibátlan a mű belső logikája, michelangelói az erőfeszítés, hogy a felfokozott indulatok, érzelmek méltó formát nyerjenek.”

 

És a bemutató előadáson Beethoven süketsége miatt a közönségnek háttal állt, és az énekesek szájáról olvasta le a szavakat a fantasztikus közönségreakcióról, az ováció maximumról, mert hogy ő hozzá nem hatoltak be a hangok. Elképzelhetetlen teljesítmény egy ilyen művet megírni tökéletesen a belső hallástól vezérelve.

 

Nekünk valahogy megvan a 9. szimfónia partitúrája. Egy furcsa alakú narancssárga füzet. És a zongora mellett ülve megpróbáltam a bevezető hangokat bepötyögni, és úgy tűnt, súlyosan disszonánsak, sérültek, keresztben állnak a fülünkben, és valóban, amikor az zene kitör az ősködből, akkor a zenekar hamisat játszik. De ez csak azért van, hogy még nagyobb legyen bennünk az öröm, amikor a hangok kisimulnak, és belép a kórus. És eléneklik az Európai Unió hivatalos himnuszát.

 

Beethoven már megjelenésekor, 1786-ban a „Thalia” c. folyóiratban olvasta a művet, és elhatározta, hogy feldolgozza minden strófáját. 1793-ban vallotta meg egy barátja, egy bonni újságíró Fischenich Charlotte magának Schillernek, hogy Beethovennel folytatott beszélgetésében elhangzott, hogy a művet a zeneszerző feldolgozza. Az első vázlatai 1815-ben készültek. A teljes szimfónia befejezése 1824-ig húzódott. Az ősbemutató 1824. május 7-én volt.

 

A szimfónia tartalmi lényegéről jól vall egy meg nem valósított tervvel összefüggésben elmondott beethoveni mondat: "Bacchusról szerettem volna operát írni, a dionüszoszi mámor önfeledtségéről, arról a szent részegségről, melyben feltárulnak a lét rejtett titkai".

 

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.