Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Báger Gusztáv élő költészete

 

 

Báger Gusztáv élő költészete

Néhány intuitív kép a narratívák lapjairól

 

1

Báger Gusztáv multi-talentum. Írásainak szövegen túli rendezőelvük van. S az ihletettség ilyesfajta irányulása mindig spiritualizálja a műfaji-formai határokat. A contempolaritas eszméjét alkalmazó erudíció sugárzik át minden versén. Az aufklérung és a reneszánsz reprezentánsaként egyfajta új típusú modernség képviselője ő, aki a korrodáló költészeti tradíciókból egy, a korábbiaknál elevenebb, világot szőtt. 

Bágernek szinte minden verse a legmeggondolkodtatóbb elgondolásba történő ugrás. (Heidegger szavaival. „Az által tanuljuk a gondolkodást, hogy ügyelünk arra, ami elgondolkodtat.”)

Mindig van egy-egy narratíva a félhosszú verseiben, magyarán: „visszahozta” a történetet a versbe, amit a nagyérdemű a modernitásban éppen a kilúgozódott szépprózából hiányolt. A verskészítésnél nem szerepel a recepten a hozzávalók között a történet. Báger mégis szereti ezt az ízesítési módot. A képek és a fogalmi felfedezések mindig kapcsolódnak valamilyen jeles eseményhez, beszélgetéshez vagy emlékhez. (Vagy épp egy kedves személyhez.)

A Báger-vers nemcsak új arcát, új oldalát mutatja, amikor újraolvassuk, hanem maga a szöveg is föltesz egy-egy kérdést. S egyre inkább a legutóbbi négy termékeny év köteteiben. Mondtam-e? 2013. Edzésterv, 2014. Zongorahangoló, 2015, Találgatom, mit üzensz, 2016.

S amit minden értelmezés és elemzés fölemleget, a közgazdászi és a lírai én egysége mára már kiküszöbölt minden alkati inkonzisztenciát. A didaxis és a tételesség veszélye elhárult. Báger oldottabb és reflektáltabb, mint született nem-pénzügyes kortársai, és ha a szenzibilitás megágyaz, még abszurdabban emelkedettebb is, mint a szecesszió köpönyegéből kibújt poszt-avantgárd teoretikusok. 

S a fenti kötetekben is folytatódik, ami a Míg leírom, felébredek című kötetben elkezdődött. Főként Az olvasni tudók árulása és a Wagner a frizsiderben ciklusok építették kia további koncepció biztos alapjait. „A zárójelek között egy út. Autóút. A fikcionalitás tere. Pódiuma.” (Enigma


2

Két nagy narratíva uralja ezeket a köteteket. A szerelem, a párkapcsolat témája és a közéleti, társadalmi dilemmák világa. A közéleti referenciák azonban elképzelhetetlenek az egyéni lét „beszúrásai”, lábjegyzetei nélkül. Ezt a magánszférát is felvillantó közéleti verstípust műveli Báger a legzseniálisabban. Fogság (Edzésterv), Hogy mit mondtam (Találgatom, mit üzensz), Szekér (Mondtam-e?)

Modalitása is rejteget mindig megfejteni való, feltárásra váró talányokat.  Ahogy a világhoz viszonyul (hozzááll), az nagyon emlékeztet a fotózásra, ahol a puszta dokumentálásés a művészi értékű kifejezés penge vékony határon egyensúlyoz. „A Föld halála után jön majd a felhőkön lakás. Mindenki egy bárányfelhőt kap, és azt kell berendeznie szobának. A szél szállítja majd az olvasnivalót. Szellemi lényként csupán a disszertációk világát kell bebarangolnunk.” (Távlatok) (Mondtam-e?)

A legutóbbi kötetből (Találgatom, mit üzensz) hadd idézzünk ehhez az állításhoz példa-anyagot. „Mintha semmim nem volna. Olyan örömtelen vagyok. Egy hang azt mondta, nem őrültem meg, higgyek Neki, és jöjjek el Hozzád, ahogy Kornéliusz járult Péter apostolhoz. Imádkozz értem! El akarom fogadni Istent vagy az Ő Fiát. Vagy mind a kettőt. Hogy kell az ilyesmit? Te ismered az Igét. Isten Beszédét.” (Forgató)

Itt is a magán-gond kitágul, a széles sávú figyelem hullámhosszába ugrik. Rögtön, az elmondás, a történetté válás pillanatában máris monumentális, sőt, szakrális jelleget ölt. Együtt van megint a közélet és a személyes ügyek mintázata. 

„Szikrát hányt a könyv, amiből felolvasott. Mintha csillagszórók lettek volna belevarrva az izzó borítóba. Akkor egy egyetemista felkiáltott. „Egymást álmodjuk, ébresztő, emberek!” Majd felállt és átment egy másik asztalhoz, hogy alá fekhessen. Ott vetett ágyat magának. Végül otthon tért magához.” (Pinceklub) (Mondtam-e?)

A valóság és a fantázia egybenyitott hajói, akár egy költészeti templom, adják meg Báger szöveg-építményeinek öblös ornamentikáját. És ott van a háttérben az akusztikai tudattalan, amely, mint egy tárna, megírásra érdemes ásványokat rejt.

Mai történet-felfogásunk fontos eleme, hogy a jelenünk értelmezői kontextusábanszeretjük látni az elmúlt eseményeket és a régi idők emlékeit is. Elsősorban nem emlékezni szeretünk, hanem érzékelni akarjuk a múltat, vagy legalábbis minél elevenebbnek leképezni. Ez a változás a múlt értelmezésében nagyon jelentős, és szorosan összefügg a technológiai és az információs megalomániával, amiben élünk. A renoválás eszközei tehát bővültek az emlékezet terén, így a lírai én is követi ezt a metódust.

Báger valóban jól láttatja, hogy ha közelebb lépünk a dolgokhoz, ha megérintünk valamit, rögtön kiderül, hogy ami síknak tűnt, az teret rejt, ami egyenletesnek, annak domborzati jellege van, ami pusztán szerkezetnek látszik, azon pedig az élet organikus jelei is felfedezhetők. „A lány szülei nyaralni mentek. Egyetlen napjuk van mindenre. Behúzzák a függönyöket. Csak halljuk a párbeszédet. Eleinte megbecsülik a lehetőséget. Mámorosak és szelídek.” (Előadás) Az Edzésterv-ből.

Elég két jól eltalált szó és belecsöppenünk a költő által megírt és érzékeltetett szituációba. Ezért működik Bágernél nagyon jól a jelzős szerkezetek eszközrendszere. Nála a bőbeszédűség és a bonyolítás hiánya kompozicionális elem, ami a forma által artikulált érzéseket nyomatékosítja.

„Az átfogó ideológia megszűnt. De belőle kibomlott sok merőben új filozófia és életigenlő recept. Az ember folyton újat akar, még ha ugyanazt a mesét is mondja. Ez az elbeszélések titka. A feleségem és az én sorsom egy olvashatatlan regény.” (Útvesztő) (Mondtam-e?) Nagyon frappáns megoldás. Az „olvashatatlan” az új olvasás-lélektan tantétele szerint annyit tesz, hogy rendületlenül újraírja magát, tehát minden olvasóban megtalálja a maga hitelképes olvasatát, jelentés-gazdag státuszát. Frenetikus, ahogy simítja, elredőtleníti a metaforikus sávokat.

Végre van egy organikus és praktikus elme a magyar költészetben, akinek az életszemlélete, formakultúrája, világlátása és stílusa egymásba simuló és csomómentes textúrát teremt. „Az erkélyajtó kivágódik, belép a szobába. Az Ige nem az idő terméke. Más magból származik. A lehetetlent nem elég remélni. Cselekedj a hit erejével érte. Ezt mondja szó szerint. És én most mit csináljak? Kérdezem.” (Huzat) A Zongorahangoló-ból. Persze ez a „csomómentesség” nem jelent partikuláris jelleget, a szövegek szinte minden kötetben egymással is párbeszédet folytatnak és elhelyezésük mindig egyfajta logikai sorrend alapján szerveződik.


3

A négy könyv közül a legkevésbé narratív, a 2015-ös Zongorahangoló, mert rövid haikuk és epigrammák alkotják a gerincét, mégis a narráció, mint téma és jelenség, sok helyen szerepel. „Jó volna átműteni a múltat/ kimozdítani helyükről a dolgokat.” (Napló) „Lassan annyit beszélünk, nincs, aki lejegyezze a tömény semmit. Közben figyeljük a helyesírást, a bontott tégla-rímeket.” (Szünet) „Reggel szentbeszéd, délben elmélkedés, este konklúziók, fogmosás.” (Rögök) A végkövetkeztetés izgalmas. A nagy gondolatok árnyékában ott van a hétköznapi fogmosás, a nembeli dolgokat a partikularitás cementje köti össze. Sőt a hiányzó idő-közöket is kitölti. Erről is beszélni kell. Mert így teljes a kép. Hiszen bőven vannak említésre méltó elemei, mozzanatai a megszokott szegmensnek is.

S ebbe a megszokottba ágyazódnak bele a különös és a sajátos történések. S szinte nincs vers, amibe ne kerülne bele egy kis „só”, a hitnek, a transzcendens mindenségnek a halk sóhajtása, amely azt jelzi, hogy a szerzői én permanensen tudatában van az égi hatalmak gondviselésének, a mennyei ellátásnak, ami kíséri ötletgazdag pályáján. „Mi ettől az Istentől nem félünk. Hagyj minket békén ezzel a bibliai dumával! A magunk akaratát fogjuk cselekedni, ezentúl is. Ekkor villám csapott egy közeli hirdetőoszlopba. A presszó ablaka betört.” (Doxológia) (Találgatom, mit üzensz)

S ez a „doxológia” a Doxa, görög kifejezésből származik (karóra is van ilyen márka), szó szerint azt jelenti, hogy dicsőség, fény, ragyogás, dicséret és öröm. Vélhetően a költő Isten múlhatatlan és örökkévaló nagyságáról, hatalmáról és dicsőségéről akart információt adni benne nem hívőknek. S érdekes momentum, hogy maga a szöveg is azt boncolgatja, hogy ki mit imád? Ki mit szeret a legjobban, az életben. S a konklúzió nem kevesebb, mint az, hogy tévedés minden eszme és dolog, ami ebben a tekintetben megelőzi a mindenható Istent. Hiszen azok a sikeres személyiségek a társadalomban is, akik első helyre teszik az Úr imádatát, szeretetét. S ezt a viszonyt kizárólag a szívünkkel lehet ápolni (nem az értelemmel, nem az ésszel), hisz a ráció csak a formát látja, a tartalmat pedig a szellem és a szív tudja mérlegre tenni.

A szerelmi narratíva más költőkhöz viszonyítva összetettebb, mint azt megszoktuk a magyar lírában. Van benne testi élmény, de még több lelki-szellemi tartalom. S nélkülözhetetlen eleme a Báger-féle erotikának az irónia és az önirónia. „Éjfélkor újra otthon. Széjjelfolyok a bőrfotelemben. Te horkolsz, mint egy légkalapács. Én meg azon gondolkodom, vajon kényelem vagy fantáziátlanság részemről, hogy el sem tudok képzelni immár ennél ideálisabb helyzetet?” (Újra otthon) (Mondtam-e?)

A költő leírja, amit átélt és gondolt, de épp az a szép benne, hogy ilyenkor újraírja magát az elbeszélést is. „Egy kis fülbevaló, hercig dobozban. Arany szalaggal átkötve. Virág, csoki, de nem diabétesz. Majd a nagy becserkészés előtt egy karóra, egy sál. A Duna parton, árvíz után, nagyon érdekes dolgok történhetnek. Patkányok szaladnák át az úttesten. Az élet csupa meglepetés. Lakásra fel! Parfüm, gyertyafény. Finom bor, jó zene. Egy kis albumnézés, amiben a kettőnkről készült fotók vannak. Tudod, amikor a hídon leejtetted a karperecedet és én elkaptam, nehogy a Dunába guruljon. Akkor megcsókolni.” (Nem kell) (Találgatom, mit üzensz)

Tudatalatti föld pedig összekapcsolja a szerelmi narratívát a bölcselettel. „Abban a sétában megtaláltam, amit addig nem is kerestem. De sejtettem, hogy létezik. Egy sziget, ami nem ábránd. Hanem igazság és valódi lét. A tisztás szélére érve Te jöttél szembe s mintha feltámadtam volna: csodálkoztál, hogy élek.” (A Mondtam-e? kötetből.)

Az Edzésterv nagy oratóriuma az Agora. Ami nemcsak közéleti, hanem jócskán magánéleti textus. (Nagypapa-apa és fiú háromszög a háború színpadán.) És nagyon jól meg van komponálva. „Tartásukban elszántság. Tekintetükben kétely. Sűrű haj rajzolja ívelt homlokuk.”

Ugyanígy a TD 75 vagy a Petri 70. Az emlékező Báger is közéleti. Nemzedékekről és morálról is gondolkodik, amikor pályatársakat idéz fel. (Edzésterv)

A legpregnánsabb közéleti vers az EsthajnalNagyon benne van az élet lényege, az esszencia-koncentrátum. „Nem az egyezmények lesznek jobbak. Nem a politika lesz átláthatóbb. Nem is válik angyallá az ember. Nem a körülmények, nem a pénz. Nem a szavak változtatnak bármin. A szeretet ad kegyelmet.” És hát. Látjuk. Az Edzésterv tele van társadalom-analízissel, de az emóciók sincsenek benne elfelejtve. Sőt az érzéki-érzelmi momentumot tartja egyfajta társadalom-javító „fűszernek” a költői én, amivel csak egyetérteni lehet. 

E néhány motívum felvillanása is beszédesen mutatja, hogy Báger Gusztáv lírája folyamatosan megújul. És tudatosan építi az oeuvre hadállásait. Egyre magasabb a sánc, a színvonal. Kötetről kötetre halad. S azon belül versről versre. Látja maga előtt a következőt és nem felejti a korábbiakban lefektetett narratívákat. Ezért lehetséges az, hogy a szerelmi líra és közjó megéneklése nála átjárják egymást. S így lehetséges, hogy még „a trauma is felvillanyozza a fantáziáját.” (A szépséget) (Találgatom, mit üzensz).

Itt látszik az a Humboldt által megfogalmazott elv érvényesülni, hogy a nyelv és a gondolkodás egysége egyfajta konzisztens és koherens anyagkezelést is jelent. Amiben a nyelv aktív szerepet játszik. Mert maguk a gondolatok is nyelvi tevékenységből születnek meg. 

„Az élet. A maga erőszakos őszinteségével, nyers és önző szükségleteivel, kíméletlen ösztöneivel. Igen az élet. A lét, amibe beleszülettünk, mint a lélekkel kibélelt hegedű a körte alakú tokba. Így az egész, ahogy van. Olykor borzasztó kilátástalannak tűni. De nem az.” (Edzésterv) Orbán Ottó hangja sejlik fel a stílus-regiszterek között, meg Füst Milán optimista pesszimizmusa. Ugyanakkor Tandori Dezső fogalmi korrektsége, pontossága. A múlt szólamai át-, meg átszövik a jelen szőttesét. Mintha zene szólna, a dolgok magukról kezdenek beszélni a nélkül, hogy fájna.

Bágernél a gondolkodás tiszta, a lélek önmozgása emlékeket stimulál. Nemcsak a mások elvárásait nézi distanciával, hanem a saját természetét is. S a nagy egészben látja megvalósulni önnön terveit. S a kapcsolatok hálójában értelmezi-elemzi a globális problémákat. Nála a beszélt és az írott nyelv nem válik ketté. Olyan, mintha hallanánk is a hangját, amikor olvassuk, annyira érzékletes.

„Reggel A Hold című könyvvel a fejem alatt ébredek. S egy lilás-fekete pillangót látok a fotel karfáján pihenni. Találgatom, mit üzensz.” (Bizalom)

És zárjuk egy nagyon szenzibilis és impulzív részlettel: „Annyit magyaráztál el, hogy nem szerethetlek úgy, hogy kiszerelem belőled a saját akaratot és automataként használlak.Ebben maradtunk. Még szerencse, hogy felírtam egy szalvétára beszélgetésünk vázlatát.” (Relativitás) (Találgatom, mit üzensz)

A morál Báger Gusztávnál nem egy beilleszthetetlen kulcs, ami nehezen nyitja a posztmodern világ titkait. Hanem a mindennapi gondolkodással együtt mozgó entitás. Ami közelebb visz valamihez, amit még nem ismerünk. S ez a transzcendencia világa, ami egy harmadik bágeri narratívaként sejlik fel a háttérben.

  
  

Megjelent: 2017-04-27 16:00:54

 

Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.